halom
halom: a földfelszín kisebb természetes vagy mesterséges kiemelkedéseihez, sokszor történeti magyarázatok fűződnek, leggyakrabban háborús mondák. Erdélyben és az Alföldön számos Testhalom nevű dombot tartanak számon, amelyekről azt mesélik, hogy alattuk csaták elesettjei vagy a török (tatár) által lemészárolt lakosok nyugosznak. A magyar nyelvterületen a legismertebb ezek közül a hajdúsági Testhalom mondája, amely szerint a vidini rácok támadást készítettek elő a magyarok ellen. Egy öreg rác koldusaszony – akire egy magyar asszony rábizta bölcsőben ringó gyermekét – megsajnálta a magyarokat, és elárulta a tervet. A férfiak felkészültek a támadásra, és a rácokat mind egy szálig megölték. Néhol a halom nagy járványok emlékét őrzi. Kincsmondák is gyakran fűződnek halomhoz (→ kincs). Az egész népterületen elterjedt folklórmotívum, hogy a halmot sapkával hordták össze. A hős sírhelyét kívánták ezzel emelni, vagy a vezér sátra alá hordták össze a földet, hogy messzebbre láthasson. A kuruc hagyományban Rákóczi nevével kapcsolatban különösen gyakori az utóbbi motívum. A mesterséges halmokat az Alföld sok helyén kunhalomnak nevezik, összefüggésben azzal, hogy ezeket sokáig kun sírhalmoknak vélték. Eredetük azonban a neolitikumig nyúlhat vissza; vannak köztük lakó- és temetkezőhelyek, őrhelyek stb. – Irod. Szendrey Zsigmond: Magyar népmondatípusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922); Dankó Imre: A hajdúnánási Testhalom mondája és a hajdúk eredete (Ethn., 1956).
Dobos Ilona
