irtókés, bozótvágó
irtókés, bozótvágó: erdőirtásnál és bozótvágásnál használt, kés formájú vágóeszköz. A fejszével és fűrésszel kidöntött fák legallyazásánál és tisztításánál, valamint az erdei aljnövényzet (bokrok, cserjék, bozótok) nyesésénél, pusztításánál alkalmazzák. Ezt a funkcióját jelöli több neve is: ágvágó kés, ágvágó kard, gallyvágó kard, ágtisztító kés, bárd stb. A Ny-Dunántúlon használt cserkelő, cservágó kés elnevezés a ’bozótvágó’ jelentés mellett őrzi a ’háncsvágó’ jelentést, azaz a feledésbe merült irtási technika, a fakéreg lehántása („aszalás”) emlékét is. Az irtókés másik funkciója a dombos-csapadékos vidékek egykori, irtással keletkezett szántóföldjei között húzódó eleven gyepűk, bokrokkal benőtt mezsgyék évenként megújuló visszavágása (gyepűvágó kard, gyepüvágó kés). Az irtókések általában súlyos, tömör kovácsoltvas eszközök. Egyenes vagy kissé hátrahajló széles vaslapból készültek. Némelyik hegye kissé előrehajlik. Pengéjük szablyaszerűen teljes hosszában élezett (25–45 cm). Fa nyelükkel együtt gyakran a 0,5 m hosszúságot is meghaladják. Használójuk a testtől elfelé suhintva, előre sújtva vág velük. – Az irtókések világszerte igen fontos szerszámai a dús vegetációjú vidékeken élő primitív népeknek. Európában is sok helyen megtalálhatók, de ma már többnyire a gazdálkodás perifériáira szorultak. Hazánk területén régészeti ásatásokból a vaskortól (kelták) ismertek az irtókések. A legkorábbi leletek és a ma használt irtókések között igen szoros alaki hasonlóság fedezhető föl. Feltehető, hogy azokon a területeken, ahol a természeti környezet kétezer év alatt keveset változott, a sokszor cserélődött népesség ellenére az irtókéseket azonos célra folytonosan használták. A mai Mo.-on a Ny-Dunántúl dombos-erdős vidékein (Őrség, Rába mente) találhatók még ilyen bozót- és gallyvágó funkcióban irtókések. Az irtókések emlékét őrzi megváltozott használati körben, erősen vagy kevésbé módosult formában több vágóeszköz, pl. → ágvágó, vesszővágó, szőlőmetsző kés, → nádvágó. – Irod. Takács Lajos: Irtásföldek és irtási eszközök (irtókések) az Őrségben és a Felső-Rába-vidéken (Ethn., 1966); Takács Lajos: Ág- és vesszővágók a Közép-Tisza menti ártereken (Népr. Ért., 1967).
Kósa László
