játszó
játszó: a falusi fiatalok találkozóhelye, játékaik, ismerkedésük és ezeket szervező szokások fóruma. Használatának rendje nem szabályozott, de találkozásaik mindig szokásszerűek. Általában tavasztól őszig, rendszerint vasárnap délután vecsernye után kezdődtek és sötétedésig tartottak. A játszók helye a falu központi tere, széles utcája, a falu melletti rét, „nyomás”, „pázsit”, „páskom”, átereszek és hidak környéke, kapuk alja, tágas udvarok, kocsmaudvar stb. voltak. A fiatalság különböző korosztályai, bandái vettek részt a játszókon, de szinte az egész falu népe, felnőttek és gyermekek egyaránt jelen voltak. S ez alkalmat adott az ismerkedésre, az idősebb korosztályok szokásainak, viselkedésmódjának, táncainak megtanulására. Az ott folyó életet szervezetlenül ugyan, de ellenőrzi a falu közvéleménye, azonban tudnak arról, hogy egyházi és közigazgatási megbízottak a fiatalok csoportjainak vezetői mellett, a játszón folyó életet felügyelték. – A legények inkább labda- és egyéb ügyességi játékokat játszottak, míg a leányok énekes játékokkal szórakoztak és körbe táncoltak (→ karikázó). A legények bekapcsolódásával kialakult a tánc, amelyet egyes vidékeken esetleg este a kocsmában folytattak. A gyermekek nézték az idősebbek táncát, játékát. A játszó a hagyományos keretek között alkalomszerűen létrejövő → táncalkalmak hajdan országosan elterjedt, legáltalánosabb formája, és a tánc tanulásának, gyakorlásának egyik fő alkalma volt. A játszókra vonatkozóan a múlt századból számos feljegyzés maradt fenn, így többek között éppen az utóbbi időben a színtelen táncéletű Alföldről (pl. Török Károly Hódmezővásárhely környéki leírása). A Székelyföldről Orbán Balázs említi a játszókertet (Fel-Csík). Szemléletes Baksay Sándor alföldi tudósítása és Kovách Aladár sárközi leírása, a századforduló idején. A magyar nyelvterület egyes vidékein még a két háború között, sőt maradványaiban még azután is voltak játszók (pl. Tolna m., Baranya m., Somogy egyes vidékei, Duna mente, Galga vidéke, Palócföld, Bodrogköz és a Nyírség egyes falvai stb.). (→ még: táncrendezés, tánctanulás) – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Karsai Zsigmond: Táncalkalmak és táncos szokások Lőrincrévén (Tánctud. Tanulm., 1958); Katona Imre: Sárköz (Bp., 1962).
Németh Imre–Pesovár Ferenc
