József napja
József napja: a tavaszi napéjegyenlőség idejére eső három jeles névnap (Sándor: márc. 18., József: márc. 19., Benedek: márc. 21.) közül ennek van legnagyobb időjósló szerepe (→ időjóslás). Az Alföldön azt tartják, ha József napján szivárvány látható, a széles sárga sáv benne jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermésre mutat. Ha ezen a napon szél fúj, az év minden napján fog fújni. Ha a József-napkor látott gólya tolla piszkos, bő termést, ha tiszta fehér, szűk esztendőt jelent. A marhák első kihajtását Göcsejben e napon végezték, másutt általában → Szent György napján, ünnepélyes ceremóniák között. A legelőre szolgáló úton mintegy három m szélességű szűk árokban kereszt irányban láncot, tüskeágat és mogyorófapálcát fektet a pásztor egymás mellé. A végükbe egy-egy tojást helyez, a tojások mellé két karvastagságú nyírfaágat tűz le a földbe, sudaraikat felül összeköti. Az így képzett nyírfakapu alatt hajtják át a marhákat ki a legelőre. Szokás az első kihajtáskor az istállóból kijövő vagy a legelő gyepűjén belépő szarvasmarhákat trágyából rakott tűz füstjén áthajtani, hogy az ún. bogárzási időben ne fussanak el. Az állatok József-napi első kieresztését mágikus okokból abban az esetben is elvégezték, ha a legelőre rendszeresen csak később kezdtek kijárni. Ezen a napon kieresztik a méheket is (→ méhészet). A kieresztést végző egyén a röpnyilást szabaddá téve, a méhes előtt arccal a földre fekszik, hogy rajzáskor a méhek el ne repüljenek. Ugyanezen okból ajánlatos, hogy a gazda ne hagyja el a fundusát. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Szendrey Zsigmond: Szalontai jeles napok (Ethn., 1916); Bálint Sándor: Az esztendő néprajza (Bp., 1943).
Kiss Mária
