kamra

Teljes szövegű keresés

kamra: lakóházban levő vagy szabadon álló tároló hely gabonaneműeken és élelmiszereken kívül a háztartás és a gazdaság viteléhez szükséges anyagok, felszerelések részére. Emberi tartózkodásra is alkalmas. Némely vidéken éjszakáznak benne, és bár gondosan védik az időjárás viszontagságaitól, sohasem fűtik ( lakókamra). Régies elnevezései: kamara, kamora, kamura, komora, komra. – A lakóhelyiséggel együttesen egy alaprajzi egységbe épített kamrák általánosan elterjedtek. Megjelenésükkel a lakóházak kéthelyiségűvé válásával lehet számolni, mivel a tűzhely nélküli előtér alkalmas volt arra, hogy tárolóhelyként is szolgáljon. Mégis valószínű, hogy a kamrák általánosabbá válásával a három- vagy több helyiséges házak szélesebb körű építésével kell számot vetnünk. A középmagyar háztípushoz tartozó dunántúli füstöskonyhás és a nyugati háztípus lakóházai esetét kivéve, amikor minden helyiség udvari bejáratú, a kamrák a lakóház előteréből nyíltak. Ha az épületnek több lakóhelyisége van, gyakran előfordul, hogy a kamrába a második, hátsó szobából vezet ajtó. Egyébként ha az előtér mellett nem biztosíthatnak számára helyet, az udvarról, a tornácból nyílik ajtaja. Előfordul, hogy egy-egy házban több kamra beépítésére van szükség. Ebben az esetben gyakran egymás mellett sorakoznak, természetesen csak az első kamra nyílik ilyenkor az előtérből. Viszont nemritkán racionálisan a bennük tárolt felszerelési anyag felhasználási helyéhez közelebb helyezik el az egyes kamrákat. Így az elsősorban élelmiszer tárolására szolgáló kamra a konyha mellé kerül, a takarmányt, gazdasági felszerelést raktározó kamra viszont az istállók mellett kap helyet. Ahol nagycsaládi együttlakás alakult ki, de külön gazdálkodnak, ott gyakorta családonként csoportosították a kamrákat és istállókat egymást követő egységekben. Gyakran előfordul, hogy ha több kamrára van szükség, és az a szokványos soros alaprajzban nem helyezhető el, a kamrát az utca felől L alakú alaprajzi elrendezésben építik fel. Ilyenkor az épület hosszanti szárnya és a kamra között folyosó szélességű átjárót hagynak, amelyet az utca felé ajtóval vagy ablakkal zárnak le, az így keletkező előtérbe nyílik általában a kamra ajtaja, de előfordulhat az is, hogy a kamra közvetlenül a lakóépülethez csatlakozik, ilyenkor ajtaját az udvari homlokzat falába építik be. Nemritkán kamrákat alakítanak ki a tornácok oszlop-, ill. pillérközeinek beépítésével. Különösen Erdély és az ÉK-Alföld faépítkezést kedvelő vidékein, de másutt is polgárosult fejlődésű, kővel építkező tájainkon, pl. a Tokaj-Hegyalján nem ritka az oldalkamra ( oldalház). Kamráink építészeti kiképzése rendkívül egyszerű volt. Középparaszti szintig a kamrák méretei kisebbek voltak, mint a szobáké. Ajtajaik erősek, zárhatók voltak, ha udvarra nyíltak, általában lakattal látták el. Ablakot nemigen készítettek a kamrák falába, csak legújabban, de akkor is csak egészen kis méretűeket alkalmaztak. Viszont általában mindig gondoskodtak a kamra állandó szellőzési lehetőségéről. A kamra falába alul-felül több, téglaél keskenységű nyílást építettek be légjárat számára. Ezeket, ha az idő kedvezőtlenre fordult, szalmával, ronggyal eltömték. Általában igyekeztek a szélsőséges hőmérséklettől megóvni, sőt az évi középhőmérsékleten törekedtek a kamrák levegőjét temperálni. A gabona tárolására gyakran rekesztékeket építettek be, vagy akár stabil hombárokat telepítettek a kamrákba. Sok esetben zsáktartó ászokgerendák beépítésével gondoskodtak az okszerűbb tárolási követelmények kielégítéséről. Gyakran a falakba polcozott, vakablakszerű mélyedéseket építettek be. A falakba egyébként a tárolás céljából szokásos volt erős fa- és vasszögeket, kampókat beverni, azokra függesztették fel a holmikat. Gyakran a kamra alá pincét készítettek. A pinceajtó nemegyszer a kamra padlójából nyílt. Ha pedig a pincegádor boltozata a kamra belvilágába ért, a boltozat tetejére lépcsőzetesen polcszerű rakodóhelyet építettek. Az utóbbi 200 évben a mo.-i kamrák általánosan mennyezetesek voltak. Általában mestergerendás vagy keresztgerendás deszkafödémet készítettek, amelyet leginkább felülről gondosan, vastagon tapasztottak. A mennyezet gerendázata önmagában is alkalmas rakodóhelyként kínálkozott. A gerendákra felfüggesztett, erre a célra készített rudakon az élelmiszereken kívül főleg ruhaféléket tároltak. A 17. sz.-i leltárakból tudjuk, hogy az erdélyi fejedelmek palotáiban, udvarházaiban épített kamrákban is általánosan szokás volt a födémre függesztett rudakon való tárolás. Módosabb építtetők azonban gyakorta boltozattal építették a kamrákat. A boltozatos kamra tűz esetén jobban védte a benne felhalmozott javakat. Hasonló meggondolásokból építettek a kamrák ajtaja elé gádorokat, hambitokat, vagyis ajtó előtti boltozatokat. De a tűz elleni védekezés indokolja a kamraajtók vaslemezzel való bevonását, sőt vaslemez-ajtók készítését is. A kamrák rakterét kiegészítette a padlás is, amelynek tároló funkciója mind az élelmiszerek, mind a gabonaneműek, mind a felszerelési tárgyak vonatkozásában a múltban rendkívül jelentős volt, különösen a szabad kéményes füstelvezetés elterjedését követően. – Kamra szavunkból képzett, helynévként használt származékszó 1198-ból bukkant fel. Jellegzetes az 1372-ből ismert első összefüggő szövegben jelentkező előfordulása is: „tulaÿdon kamaraÿaban agÿat cynaltattnÿ”. 1398-ban bukkant fel először az éléskamra máig élő szóösszetétel, ugyancsak helynévként. A kamra a görög καμαρα szóból eredő latin camera ’boltozat, boltozott helyiség’ jelentésű szóból származik. Széles körben elterjedt szinte valamennyi európai nyelvben. Hozzánk valószínűleg közvetlenül a középkori latin nyelvhasználatból került. Nyelvterületünk egészén elterjedt. Minthogy egyaránt előfordult szabadon álló építménnyel és a lakóházba beépített hálóhellyel kapcsolatosan is, célszerűnek látszik, hogy a kamra megnevezést csak akkor használjuk, ha a lakóépületen belüli raktározóteret jelöljük vele, amelyben a háztartás, a gazdasági üzem felszereléseit és az élelmiszereket, kenyérgabonát vegyesen tárolják. A csak gabona raktározására használt kamra, helyiség neve magtár. A hálóhelyként is funkcionáló tárolóhelyek a lakókamrák. A szabadon álló vegyes tárolóhelyek tipikus előfordulási helyük (Őrség) népi nevével, a kástu szóval nevezhetők meg.

Kamra oldalhomlokzata (Vámosoroszi, Kossuth u. 19., Szabolcs-Szatmár m.)

Kamra alaprajza (Vámosoroszi, Kossuth u. 19., Szabolcs-Szatmár m.)

Oldalkamra belső sarka a gúnyatartó rúddal (Kászonimpér, v. Csík m.)

A kamrában oldalszalonna felfüggesztésére használt kampó, a kuka

Új falusi ház éléskamrája (Bajánsenye, Vas m.)
Filep Antal

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages