kanásznóta, kondásnóta
kanásznóta, kondásnóta: a pásztordal válfaja, a kanászok életéről, érzelmeiről szóló, általuk énekelt dal. Nem választható el a → kanásztánc-nótától; a tánchoz való szoros kötődése révén a szövegek többnyire vidámak, olykor drasztikusak. Csak tematikailag hasonlítanak a többi → pásztordalhoz, különben tartalmi-formai szempontból eléggé elkülönülnek. A foglalkozás lenézett volta ellenére sem hiányzik a kanásznóták közül a vetélkedő (Hortobágyon víg a kondás...), kérkedő (A kondás is fenegyerek...), melyek összefonódhatnak a viseletről (Megismerni a kanászt cifra járásáról, Tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról...), a fegyverként és tánceszközként forgatott kanászbaltáról (Úgy megforgatnám a baltám, Kondástáncot járnám, babám; Uccu, kanász, a gyepen baltájával játszik...) szóló dalokkal, sőt a hasonlóan játékos-drasztikus szerelmi dalokkal is (Árokparton a kondás babájával játszik...). Életmódjukat illetően az erdei makkoltatást szövik dalba leggyakrabban (Felment a kondás a fára, Makkot ráz a korgó nyájra; Kicci szőke, kicci barna, Ki az erdőre a makkra!...). Állataikat nem ábrázolják oly szeretettel és emberszerűen, mint a többi pásztor, de ők is becézik (Árpa is van, makk is van, Majd meghízik a kis kan; Hízzál, kucukám, nőjjél nagyra!; Mikor kicsi fiú vótam, A malacér majd meghótam...), és ha → párbeszédet nem is folytatnak vele, de szólnak hozzá (Ne korogj, manganyáj, Nem menünk még haza!...), dalaik első sorai pedig legtöbb esetben velük kezdődnek (Túr a disznó a réten, csak a füle látszik...). A jószág elvesztése kisebb gond, inkább tréfálkoznak vele (Bujdosik a disznó kilenc malacával, Utána a kanász üres tarisznyával...), s e dalok nem fonódnak össze a → betyárdalokkal. (→ még: csikósdal, → gulyásdal, → juhászdal)
Katona Imre
