körömfa
körömfa: négyszög alakú fakeret, amellyel a nehéz zsákokat emelgető és karon szállító, párban dolgozó férfiak munkáját könnyítik meg. A körömfa hossza 24–30 cm, szélessége 14–20 cm között változik. Rendszerint szívós, erős fából készítik, ezért több nemzedéken át öröklődik a gazdaságban. A körömfát két piskóta alakú deszkácskából és két hengeres rudacskából állítják össze. A két zsákoló férfi nem a kezét kulcsolja össze, hanem a körömfa egyik, ill. másik rudacskáját ragadja meg, majd a zsákot rádöntik a körömfa két vastagabb lécére és felemelik. – A körömfa a magyar nyelvterület északi részén terjedt el leginkább. Hevestől Zemplénig csaknem minden faluban lehet találkozni vele. Erdélyben, a Dunántúlon és az Alföldön csak szórványosan fordul elő. Elsősorban uradalmakban, malmokban és nagyobb parasztgazdaságokban használták. Elterjedtsége bizonyára összefüggött a szemtárolás módozataival és a zsákok méretezésének táji különbségeivel is. A felföldi vízimalmokban a molnár zsákonként azonos mennyiségű gabonát vett el az őrlés ellenében. Ez vezetett oda, hogy a parasztok 6–8 vékás (kb. 120–160 kg) ún. „embernyúzó zsák”-ot használtak, amelyet két ember is csak körömfa segítségével bírt megemelni és a szekérre le- és fölrakni. – A körömfának több tucat elnevezése ismeretes a magyar nyelvterületen (pl. csürök, kapocs, macska, markolófa, perec, zsákfa, zsákhordófa). – A körömfa távolabbi elterjedtségéről és régebbi történetéről keveset tudunk. Hasonló zsákhordó szerszám ismeretes alsószász területen és a nyugati szláv poláb népcsoportnál. A Ny-Dunántúlon horvát és német nemzetiségű falvakban szintén ismeretes. Nyelvtörténeti adatok szerint a zsák a 15. sz.-tól fordul elő, de lisztes- és búzászsákokat csak a 16–17. sz.-tól említenek gyakrabban. Nem valószínű, hogy a körömfa megelőzte volna a gabonászsákok használatát. Hazai elterjedése a szemtermelés kiszélesedésével, a 18. sz. óta többször előforduló gabonakonjunktúrával függ össze. A vándorló molnárlegények bizonyára hozzájárultak a terjedéséhez. – Irod. Nagy Benjámin: Adatok a magyar teherhordó eszközök használatához és elterjedéséhez (Ethn., 1954); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956).
Paládi-Kovács Attila
