lakodalmi táncok
lakodalmi táncok: A hazai hagyományos, alkalmi, ill. szertartásos táncok leggazdagabb körét a lakodalom szokáskerete adja. Az előkészületi társasmunkák és mulatságok során megjelennek a különböző → konyhatáncok, → párnás táncok, később a násznép változatos → menettáncokkal (→ induló, → verbunk, → vőfélytánc) vonul az esküvőre. Az esketést sok helyen → paptánc követi, az alföldi részeken a lakodalmas háznál még a vacsora előtt a szertartásos → osztótánc. DK-ÉK-i vidékeken a vacsorát gyakran még a felszolgáló legények → tréfás verbuválása előzi meg. Vacsora után rendszerint a → gazdasszonyok tánca nyitja meg az általános táncot, amelyet sok helyen megszakít a → hívatlanok tánca. Régebben éjféltájt került sor a menyasszonyfektető → gyertyás táncra, s ma is ebben az időben tartják a → menyasszonytáncot. Éjfél után a különböző → táncos társasjátékok, párválasztó és ügyességi táncok szórakoztatják a násznépet, esetleg a vaskosabb tréfájú → állatutánzó táncok vagy a rendet alaposan felforgató → lánctáncok (pl. büdös vornyik, → söprűtánc), a → halottas táncok (Bene Vendel tánca). Hajnalban a → hajnaltűztánc, a menyasszonyporkolás (→ lakodalmi tűz) zárja le a táncok sorát. Ide tartozik még a 17. sz.-i lakodalmi és társasági tánc, a → süveges tánc és a 18. sz.-i gyertyástáncváltozat, a → szövétnekes tánc. (→ még: rituális táncok) – Irod. Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A-B, Bp., 1955–56); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).
Lakodalmi tánc (1971, Méra, v. Kolozs m.)
Lakodalmi tánc (1970, Méra, v. Kolozs m.)
Maácz László
