lakodalom költészete

Teljes szövegű keresés

lakodalom költészete: 1. a lakodalomhoz fűződő költői alkotások összessége. Az esküvői dalok, lakodalmi énekek egy része csakis lakodalom alkalmából szólalhat meg, nagyobb részük azonban csak lokálisan lakodalmi ének, s más területeken a lakodalomtól függetlenül, pl. mint szerelmi dalok, mulatónóták találhatók meg. A lakodalom költészetéből az összes, elsősorban lakodalomban szereplő dal és rítusének közhasználatú elnevezése lakodalmas. A többé-kevésbé sajátosan lakodalom költészetének mondható anyag mellett elhangzik a lakodalomban a résztvevők szinte teljes dalrepertoárja és hangszeres zenéje. Formailag is változatos a lakodalom költészete: tartoznak hozzá rítusénekek, lírai dalok, siratóénekek, oktató és vallásos énekek, rigmusok, táncszók, prózában elmondott köszöntők, találós kérdések, veszekedők, több szereplős dramatikus játékok stb. – A lakodalmi rítusénekek a lakodalom egyes mozzanatait kísérik, néha szinte illusztrálják, mint pl. a télizöld-szedést kísérő énekek Nyitrában, a hozományvitelt kísérő, tájanként eltérő énekek (Dunyhám, párnám de kurta ...), a menyasszony öltöztetését kísérő énekek (Zörög a kocsi, pattog a Jancsi...), a menyasszonytánc énekei, a kontyolást kísérő énekek, a különböző utcai vonulásokat kísérő dalok s a csak szűkebb területeken fellépő sajátos szokások énekei. A lakodalmi rítusénekek hangulatilag is elkülönülő csoportját képezik a menyasszonysiratók és a menyasszonybúcsúztatók ( menyasszony búcsúztatása). Tánc közben szerelmi tárgyú, tréfás és mulatóénekek hangzanak fel ( lakodalmi mulatság). – A menyasszonykikérést (menyasszonyvitel) színjátékszerűen megkomponált párbeszéd kíséri, játékos elemekkel, a kísérőknek találós kérdésekre is kell válaszolniuk. Magyar sajátosságnak nevezhetjük a hosszú ételrigmusokat, melyeket a vőfélykönyvekben írásosan és nyomtatásban is rögzítettek. A násznép szórakoztatását szolgálják a lakodalomról elhangzó tanulságos, vallásos vagy tréfás alkalmi énekek, a katekizmusi ének, a kakasének, a kánai menyegző, továbbá tréfás-szatirikus játékok, mint a különböző táji változatokat mutató halottas játékok, a Baranya megyében ismert szürke ló búcsúztatója, Göcsejben a megszemélyesített halál intelmei, az Alföldön a csikós játék, továbbá a vőfélyek tréfás vetélkedése, a veszekedők. Országosan ismertek a lakodalmi kurjongatások, csujjogatások. A prózai köszöntőversek: a lakodalmi hivogatók, vőfélyversek, ételköszöntők gyakran félnépi-műköltői eredetűek. A lakodalom költészete táji változatokban gazdag; igen régies pl. a Zobor-vidéki és egyes erdélyi falvak dalanyaga. A lakodalom költészetében sok a szerelmi dal, a tréfás-erotikus elemet tartalmazó mulatónóta; a komolyabb, elégikusabb hang a menyasszonysiratóknál, búcsúztatóknál lép előtérbe. – 2. Zeneileg nézve a lakodalmasok heterogén anyagát, a szertartásos énekek legkiterjedtebb stíluscsoportja kis ambitusú (pentachord, hexachord), kis szótagszámú (6–8) darabokból áll. Ezek többsége dúr jellegű. Gyakori azonban, s e lakodalom költészetei anyagra más típusoknál fokozottabb mértékben jellemző (nemcsak a Zobor-vidéken) a dallam egyes hangjainak „semleges”, ill. magasra húzó intonálása (Kodály: „lakodalmas intonáció”). A kétértelműen intonált hangok bármely irányban rögződhetnek, így a hangnem e darabokban változékony. (Dúr, moll mellett líd, mixolíd, néha egy típuson belül.) A dallammenet rendszerint a kvint magasságában indul vagy először ott kadenciázik, főkadencia gyakran a második fok. Szerkezet: négy- és több soros strófák mellett (ezek között lassú tempójú, díszítőhangokkal ellátott darabok és giusto táncdallamok) két- és háromrészes félrecitatívok is állnak (gyors parlando, mely giustóba hajlik). E stíluscsoport jellemző strófás dallamai: Ó én édes aranykacsám (és változatai: Segélj el Uramisten, Téli zöld, téli zöld, Zobor-vidék); A vörös folyóka (Abaúj); Megbocsásson Édesanyám (Bukovina); távolabbi összefüggésben: Csikorog a szekér (Szék); Mikor leány voltam (Moldva); Sírjál te kis virág (Zobor-vidék) menyasszonytánc kis formája stb. Jelentős a molljellegű réteg is: Megkötötték az én koszorúmat (Erdély); Lepedőcske, párnácska (Bukovina); Jaj pártám (Veszprém). Kétsorosság jellemzi a Ne aludj el két szememnek világa (Zobor-vidék); s a moldvai Rijjon nyirásza. A szótagszám e darabokban nemegyszer ingadozó. Főleg az erdélyi változatok hangszerkísérettel szólalnak meg. Félrecitatív típusok ebben a stílusrétegben csak a Zobor-vidéken találhatók. Szövegeiket, melyek gyakran a vőfélykönyvek rigmusaihoz hasonlók (tréfás vitatkozás, versengés, menet közben szereplő, sokszor részben rögtönzött versek, „összekötő szöveg”), szabadon váltogatják, dallamuk azonban, ellentétben az előző strófás énekkel, csak a lakodalomra jellemző. – A kis ambitusú típusok mellett a szertartásos énekek között oktáv, sőt annál nagyobb terjedelmű ereszkedő dallamok is találhatók. Egy részük kétrétegű, néha kifejezetten kvintváltó: A kapuban a szekér (Mezőség); Zörög a kocsi (országos); pentaton-vázas, la-végű giusto-dallamok; menyasszonytánc nagyformája (főleg dúr). A másik fajta (hatos- és tizenkettes sorok, tökéletes parlando-rubato diatonia) magasról indulván gyakran már egy sornyi idő alatt eléri az alsó réteget, majd különböző ambitusú lejtő vonalak összekapcsolódásából áll: Leányom, leányom, jódolgú leányom (Bukovina); Vajda, hegedűknek (Erdély). Míg a kvintváltó típus dallamvezetésében régi stílusú népdalokhoz áll közel ( népzene), e második fajta históriás ének és keserves-típusokon keresztül (vö. népzene 19. kottapélda) siratódallamokkal tart rokonságot ( siratóének). Gyakran ennek anyagából is alakulnak strófának még nem nevezhető, recitatívhoz közel álló darabok (Úristen rendelte a szent házasságot, Principátos uram szomorú hír vagyon, Szent János áldása – Zobor-vidék), szintén elsősorban rigmus-szövegekre. A szertartásos énekeken kívül néha alkalmiak is e dallamtípusba tartoznak (Kádár István históriája). A lakodalomba illeszkedő siratódallamok vagy teljesen kötetlen szerkezetűek, mint a halottsiratók többsége, vagy már strófásodásra hajlanak. „Nagy- és kisforma” (sirató), s a moldvai zsoltáros fajta egyaránt képviselve van köztük. A szertartásos énekek közül ciklikus szerkezetével tűnik ki a menyasszonybúcsúztatás. Itt a lakodalomban egyedülálló dallamok is szerepelnek: Haj révész, révész (Zobor-vidék), melynek stíluspárhuzamai gregorián alapréteghez tartozó antifonák között vannak; Kötöttem, kötöttem három koszorút (Ipolyvarbó), ilyen dallammal csak a Szent Iván-i énekben fennmaradt virágének szerepel. Az egy ciklusba fűzött darabok között zenei egymásrahatás figyelhető meg. Sajátos színt jelentenek a lakodalom költészete anyagban (bár mulatáskor egyébként is előfordulnak) a különböző táncszók. Ezek vagy félig recitált, vagy ritmikusan szavalt kis szótagszámú sorpárok, kevés hangból álló dallammal vagy teljesen dallam nélkül. Kiolvasókkal, mondókákkal lehetnek közös zenei vonásaik, de intonálási módjuk, magas hangfekvésük révén azoktól mégis különböznek. A táncszók sorozatát gyakran rikoltások szakítják meg. Ezeket a szertartásos énekek egy részéhez is hozzáfűzik. Fontos szerepe van a lakodalomban a hangszeres népzenének: egyes vidékeken (főleg Erdély) a szertartásosnak mondható énekeket is hangszerrel kísérik. A csupán énekelt és a hangszerrel is kísért részek egymáshoz való viszonyának vizsgálata még nem történt meg. Rokonság: a kis ambitusú, strófás dallamokhoz hasonló, néha azokkal egészen konkrétan egyező típusok a magyar népzenén belül más funkcióban is előfordulnak ( kántálás, párosító, köszöntő). – Stílusrétegük Európa-szerte, általánosan elterjedt, s a dallamok elsősorban szokásanyagban vagy ballada- és egyházi szövegekkel ismertek. A közeli cseh, szlovák és morva változatok mellett (lakodalmas funkció) földrajzilag távol eső területek dallamai is mutatnak a magyarokkal egészen pontos egyezéseket (Kodály spanyol, Rajeczky cseh, német, svájci összevetése). A nagy ambitusú ereszkedő dallamoknak (mindkét típus) a magyar népzenén belül nagy csoportok felelnek meg. A környező népeknél ezek nem jellemzők, bár strófaszerkezetben itt is vannak még közös képletek (Zörög a kocsi). A lakodalom költészetének zenei történeti rétegzése még a jövő kutatási feladata. Itt a szertartásos anyagon kívül a lakodalomba alkalmilag rögződött énekek vizsgálata is sokat ígérő: köztük a régi scholaris-művészet maradványai nagy számban fordulnak elő. – Irod. Manga János: Zoborvidéki lakodalmas énekek (Kodály Emlékkv, 1943); Manga János: A kánai menyegző változatai (Ethn., 1946); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B., Bp., 1955–56); Rajeczky Benjamin: Adalék felvidéki lakodalmasaink dallamstílusához (Népr. Közl., 1957); Ujváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron (A debreceni Déri Múz. Évkve, 1967, 1968); Kodály Zoltán: A magyar népzene (Bp., utoljára 19694).
Dömötör TeklaSzendrei Janka

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages