leányvásár, leánynézővásár
leányvásár, leánynézővásár: 1. az a hely, ahová a → párválasztás elősegítése, a találkozás és megismerkedés céljából a különböző nemen levő házasodni vágyó fiatalok évente rendszerint ugyanazon időpontban magukat kidíszítve összejöttek. A lányok sok helyen ingó hozományukkal együtt jelentek meg és így kínálták magukat. E községek messze földön ismertek voltak, és az alkalom kizárólag a leányvásár céljait szolgálta, de sok helyen → vásárral, leginkább pedig búcsúval voltak összekötve (→ búcsújáróhely). A leghíresebb leányvásárokat a következő helyeken tartották: Mátészalkán Mária-Magdolna (júl. 22.) napján, Szabolcs megyében a pócsi búcsú alkalmával, a gainai havasban (Hunyad m.) júl. 13-án (a görög naptár szerinti Péter-Pál napján), az ormánsági Vajszlón (Baranya m.) Luca-napkor (dec. 13.), Zomborban okt. második napján, Háromszék megyében pedig a vásáros napok közé eső vasárnap, Zengővárkonyban (Mecsek) gesztenyeszüretkor. Némely helyen a leányvásárt évente 2–3-szor megismételték. A leányvásár szokása egykor szinte egész Európában megvolt, a magyarsággal szomszédos népeknél és nemzetiségeknél éppúgy, mint a távoli skandináv területeken. – Az említett összejöveteleket azért nevezték leányvásárnak, mert ezek nemcsak az ismerkedésre nyújtottak alkalmat, hanem az esetleges házasságkötéssel kapcsolatos vagyoni kérdések megbeszélésére (hozomány stb.) is lehetőség nyílt, sőt pl. a románoknál a → megkérés, az → eljegyzés és a házasságkötés helyei is voltak (pl. Gaina). Téves az a felfogás, hogy a leányvásárban adták-vették a lányokat. – 2. Az a hely, ahol a háztartási alkalmazottak sok községben újév vagy pünkösd (Debrecen) napján összejöttek és ünnepélyesen felöltözve várták, hogy fél- vagy egész évi szolgálatra, munkára felfogadják őket. – Irod. Csaplovics János: Ethnographiai Értekezés Magyar Országról (Tud. Gyűjt., 1822); Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Szabó Imre–Ernyey József: A gainai leányvásár (Népr. Ért., 1904); Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919); Ruitz Izabella: A parasztifjúság társasélete a Bódva vidékén (1880–1950) (Ethn., 1965–66).
Tárkány Szücs Ernő
