lesüllyedt kultúrjavak elmélete
lesüllyedt kultúrjavak elmélete: a kultúra két rétege közül az alsó réteg úgy gyarapszik, hogy a felső rétegből a kulturális javak átkerülnek, leszállnak, lesüllyednek (gesunkenes Kulturgut). A fogalmat H. Naumann alkotta és dolgozta ki Grundzüge der deutsche Volkskunde (1922) c. művében, s aránylag rövid idő alatt széles körben nagy visszhangot váltott ki. Pozitívuma az elméletnek, hogy felhívta a figyelmet a kétféle kultúra kapcsolatára, amiből szükségszerűen következett a népkultúra mozdulatlanságának tagadása. Ez korában jelentős előrelépésnek tekinthető. Ugyanakkor nem szakított E. Hoffmann-Krayer tételével, amely szerint a nép nem produkál, csak reprodukál. Ezzel nemcsak a nép alkotó képességét tagadta, hanem az → átadás – → átvétel folyamatát egyoldalúan és mechanikus úton rajzolta meg, eltorzítva ezzel a kultúra egész fejlődési folyamatát. A „gesunkenes Kulturgut” elméleten a mai kutatás már lényegében túlhaladt, és az egyes társadalmi csoportok közötti kulturális csere kérdését sokkal árnyaltabban kezeli. – Irod. Ortutay Gyula: Magyar népismeret (Bp., 1937); Volkskunde. Ein Handbuch zur Geschichte ihrer Probleme (Hrsg. v. Gerhardt Lutz, Berlin, 1958).
Barabás Jenő
