levetkőzés
levetkőzés: annak a jogi szokásnak a neve, hogy a parasztember a múlt század közepétől sok helyen nem gazdálkodott élete végéig, hanem életében, rendszerint 50–60 éves kora táján, felosztotta vagyonát leszármazói között, kikötött viszont magának szóban vagy eltartási szerződésben megélhetésére (gondviselésére) és tisztességes eltemetésére természetben meghatározott mennyiségű évi terményt, jószágot, tűzrevalót, egyéb szolgáltatásokat stb., továbbá pénzt (általában kommenciónak nevezték). A helyi szokástól függően ilyenkor a vagyonban főleg a fiúk részesültek, tehát a levetkőzés javukra történt. Az óvatosabb parasztemberek jogi biztosítékokat is megköveteltek, pl. ha a vagyon tulajdonjogilag is a leszármazók nevére került, a holtig tartó haszonélvezeti jogot és a szolgáltatások kötelezettségét az ingatlanra telekkönyvileg is bejegyeztették. A levetkőzés egyes helyeken csak részlegesen történt meg; ilyen esetben a parasztember a földjének nagyobb részét átadta fiainak, egy részét azonban magának tartotta fenn és azt házilag műveltette, sőt olykor még azt a jogot is fenntartotta magának, hogy beleszólt fiai gazdaságának a vitelébe is („kezében tartotta a gyeplűt” – mondták). A levetkőzés hátránya az volt, hogy a fiak gyenge termés esetén nem tudták teljesíteni kötelezettségeiket vagy szándékosan nem igyekeztek a kikötött feltételeknek eleget tenni. Sok keserű tapasztalat nyomán mondogatták az öregek: „nem vetkezek le addig, amíg meg nem halok”. – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Tárkány Szücs Ernő: Mártély népi jogélete (Kolozsvár, 1944).
Tárkány Szücs Ernő
