makaronizmus
makaronizmus: a nyelvkeveredésnek az a fajtája, melynek során az anyanyelvi szövegbe latin vagy más idegen nyelvű szóelemek (képző, ragok), szavak, ill. mondatok szervesen épülnek be. A makaróni stílusú költészetet a 15. sz. végén Itáliában találták ki, majd nagy népszerűségre tett szert Franciao.-ban és Németo.-ban is. A makaronizmus a komikum egyik forrása. Mo.-on először a 17–18. sz.-i → kéziratos énekeskönyvek dalai között találunk makaróni verseket, amelyek elsősorban szerzőik diákos műveltségéről tanúskodnak. Íme a következő 18. sz.-i versrészlet:
Tyúkfiat Egressel szakacs ebédemre készics el
Mádi borom hidegén a kotyogósba légyen.
Lisztibus ex albis Szaporás habarate galuscas
Ez facient vigados borque pohárque viros.
Mádi borom hidegén a kotyogósba légyen.
Lisztibus ex albis Szaporás habarate galuscas
Ez facient vigados borque pohárque viros.
A népköltészetben is gyakori a makaróni vers, dal, különösen a több nemzetiség lakta területeken. A makaróni stílusú alkotások többnyire → táncnóták és → csúfolók. Pl. egy román–magyar táncnóta 3. versszaka:
| Fáj a szívem, inyimám, inyimám | (szívem) |
| Elhagyott a drágucám, drágucám | (kedvesem) |
| Addig meg nem vingyekál, vingyekál | (gyógyul) |
| Amíg meg nem szaturál, szaturál. | (csókol) |
| Megszaturál bukurosz, bukurosz, | (megcsókol szívesen) |
| Csak ne legyek miniosz, miniosz. | (haragos) |
A kevert nyelvű (→ amerikás dal), ill. eltorzított idegen kifejezések és értelmetlen szavak összekapcsolásával keletkezett alkotásokat (halandzsa) nem tekinthetjük makaronizmusnak. – Irod. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe (Bp., 1892); Tolnai Vilmos: A makaróni nyelv és irodalom (Magy. Nyelv, 1930); Tálasi István: Makaronikum 1718-ban (Magy. Nyelv, 1931); Kardos Tibor: Makaronikus költészet (Magy. Nyelv, 1932); Kovács Ágnes: Két vegyesszövegű táncnóta (Ethn., 1972).
Küllős Imola
