makkoltatás

Teljes szövegű keresés

makkoltatás: erdőben bükk (lat. Fagus silvatica) és tölgy (lat. Quercus-félék) makkján sertések ( disznó) késő őszi és téli takarmányozása. A külterjes állattenyésztés egyik legjellegzetesebb formája. A makkoltatás néhol szerepet játszott a juhok, kecskék és szarvasmarhák takarmányozásában. Okt.-ben, nov.-ben elhajtották a nyájakat saját vagy bérelt erdőkbe, míg a termés el nem fogyott vagy a nagy hó nem akadályozta a makkoltatást. Ha a hó korán hazaszorította az állatokat, kora tavasszal visszahajtották őket az erdőbe. A sertések igen nagy területet vándoroltak be, s ezért állandó szállást nem létesíthettek. A legtöbb esetben sem a pásztoroknak nem volt kunyhójuk, sem a nyájnak akolja, karámja. Nemcsak a hízókat, hanem a süldőket is makkoltatták. A kukorica és a burgonya széles körű elterjedése előtt (19. sz. első fele) a sertéstakarmányozás alapja a makkoltatás volt. – Mo. természetes növénytakarója a makkoltatásra elsőrendűen alkalmas volt, 1890-ben az erdőterület, 77,79%-át borította tölgy- és bükkerdő. A makkos erdők legeltetési jogát történelmünk során sokszor szabályozták, és gyakran volt jogi vita tárgya is. A makkoltatás a 11. sz.-ig adatolható. A középkorban a legnagyobb központjai a Bakony hegység, Bereg, Bihar, Hunyad és Krassószörény m. voltak. Később mindazon területeken kialakult, ahol megfelelő erdők álltak rendelkezésre. A Dunántúlon, elsősorban a Bakonyban, Somogyban, a Zselicségben és az Ormánságban; az Északi-Középhegységben, a Bükkben, Gömör, Borsod és Abaúj megyében volt szokásban. Az Alföldön a nagyobb erdőségek és a mocsári tölgyesek szolgálták a makkoltatást. A makkoltatással bizonyos migrációs folyamatok ( vándorpásztorkodás) is kialakultak. Az Ormánságból évszázadokon át ezerszámra hajtottak sertéseket makkra Szlavóniába, az Alföldről az Északi-Középhegységbe, valamint Ung, Bereg, Szatmár és Bihar egyes területeire. – Irod. Gunda Béla: Földrajzi megfigyelések az Ormánságban (Földr. Közl., 1938); ifj. Kodolányi János: Adalékok az ormánsági Vajszló és környéke néprajzához. Makkoltatás (Ethn., 1946); Szilágyi Miklós: Adatok a Nagykunság XVIII. századi néprajzához (Szolnok, 1966); Szabadfalvi József: Makkoltatás a Zempléni hegységben (Ethn., 1968); Szabadfalvi József: Migráció és makkoltatás az Alföld keleti peremvidékén (Műveltség és Hagyomány, 1968).
Szabadfalvi József

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages