meghurcolás, régen: meghordozás
meghurcolás, régen: meghordozás: megszégyenítő büntetés volt, amelyet I. László király óta Mária Terézia uralkodásáig alkalmaztak a hatalmaskodók, a tolvajok és a feslett erkölcsűek ellen. A vesztőhelyre való meghurcolást sokszor nagyon kegyetlen módon hajtották végre, mert a bűnöst lova farkához vagy létre alakú faállványra kötözve húzatták végig a kivégzés helyéig. De önálló büntetésként is kirótták, és ekkor úgy hajtották végre, hogy a tolvaj nyakába kötötték a lopott holmit és a községen végighajtották, háta mögött doboltak vagy hegedültek. A fogalom és a kifejezés mesékben, népi leírásokban és a mai köznyelvben egyaránt előfordul. (→ még: nyelvlakat) – Irod. Csánk Béla: A jog tükröződése a köznyelvben (Bp., 1943).
Tárkány Szücs Ernő
