megszólítás
megszólítás: 1. a megszólító és a megszólított viszonyát jelölő szó vagy szócsoport. A megszólítás vonatkozhat a beszélők állapotára, tekintélyére, rokonsági fokára stb. A megszólítás általában a valóságos helyzetet tükrözi, pl. rokoni, családi kapcsolatnál: apám, lányom, sógorom, keresztfiam; társadalmi státusnál: inasom, nemzetes asszonyom, gazduram stb. Előfordul, hogy a megszólítás túlhaladott társadalmi viszonyokat tükröz, pl. amikor a jómódú jobbágy-gazda tekintetes vagy nemzetes úrnak szólítja a hozzá napszámba járó, de nemes származású szegényembert, vagy amikor a szolgáló keresztanyámnak szólítja, puszta tiszteletből gazdasszonyát. A megszólítás vidékenként változó, a mindenkori szokástól függő. A hagyományos magyar paraszti társadalomban a beszélő viszonya nemcsak a megszólítást, hanem az azt követő beszéd módját is meghatározta. A családi rangsorolás, a társadalmi presztizs a magázásban és tegezésben is tükröződik. Általában a megszólítás meghatározta a tegezés vagy a magázás használatát. Pl. a gazduram megszólítást csak magázás követhette, míg a gazda tegezte, keresztnéven szólította cselédjét. A férj feleségét, szülő gyermekét tegezte, míg azok szólítójukat magázták. A megszólítást általában a Kend, Kelmed, Tekegyelmed megtisztelő szóval kezdték azoknál, akiket magáztak, s a Kend stb. után használták a viszonyt pontosabban meghatározó megszólítást, pl. Kend Édesapám. Némely vidéken még kibővítették a Kendet a hallja, hallja-e bevezető formulával, pl. Anyámasszony, hallja Kend, jöjjön enni. (→ még: viselkedési szokások) – Irod. Luby Margit: A parasztélet rendje Szatmár megyében (Bp., 1935). – 2. A gazda vagy gazdasszony személyes szóval kéri fel a közösség bizonyos tagjait, hogy valamilyen munkában segítsék meg őt. A társasmunkák megszervezésének leggyakoribb formája. A megszólított személy a megszólítást megtiszteltetésnek veszi, s kötelességének érzi a segítséget megadni. Ha valaki ok nélkül marad távol a megszólítás ellenére, azt a közösség számon tartja, s más alkalommal neki sem ad segítséget. A megszólított a megszólítást a maga szempontjából K-Mo.-on általánosan megtisztelés kifejezéssel jelöli („Holnap megyek Gacsályiéknál hordani, mert a sógor megtisztelt”). (→ még: kaláka, → segítség) – Irod. Szabó László: A paraszti munkaszervezet és társasmunkák a zempléni hegyvidéken (Népr. Ért., 1965); Janó Ákos: A társasmunkák és a kendermunkák társas jellege Szatmárban (Ethn., 1966). – 3. → szemverés
Morvay Judit–Szabó László
