meny, menyecske

Teljes szövegű keresés

meny, menyecske: finnugor eredetű szó, pl. vogul jelentése is menyasszony, menyecske. Első írásos előfordulása meny alakban a 14. sz.-ból való. Lehet rokonsági terminus, korjelző és állapotjelző kifejezés. Mint rokonsági terminus a férj szüleinek viszonylatában fiuknak felesége, vagyis menyük, menyecskéjük. Kora szerint a menyecske fiatalasszony, egyes vidékeken az első gyermek születéséig, másutt kb. 28–30 éves koráig mondják a férjes asszonyokat menyecskének. „Még fiatal, addig menyecske a menyecske, aztán már csak asszony”. A menyecske tehát mindkét esetben fiatal férjes asszony, akinek joga van öltözködésében, magatartásában kihangsúlyozni előnyös, még esztétikai élményt nyújtható, szórakozáskor, ünnepi alkalmakkor reprezentálásra jogos életkorát. Pl. a menyecskéket illeti meg a Zagyva völgyi palócok körében az aranycsipkés főkötő, piros csizma. A mezőkövesdi matyóknál csak a menyecskék hordhattak a lakodalomban egy különleges módon díszített és felkötött kendőt, az ún. csavarintós kendőt. Farsangkor a lányokkal együtt mulathattak, maskarázhattak, lakodalmakban pl. a menyasszony ágyvitelekor látványosan énekelhettek, táncolhattak. A nagycsaládi szervezetben a menyecske nemcsak rokonsági terminus, hanem a családban elfoglalt helyzet, állapot jelölésére is használatos szó. Menyecskék a nagycsaládban a szüleikkel együtt maradt, közösen gazdálkodó fiúk feleségei voltak, kik a gazdasszony felügyelete alatt a család hasznára együtt dolgoztak. Férjeik családjában szinte semmi joguk nem volt, a „menyecskéknek még a seprű is parancsolt”. A családi vagyonból sem ők, sem kisebb gyermekeik az ennivalón kívül nem részesültek. A menyecskék rangsora a férjek életkora, ill. a családba kerülés sorrendje szerint alakult. Ez a rangsor munkabeosztásukon is tükröződött: a legidősebb fiú felesége az „első menyecske”, a gazdasszony segítsége, nemegyszer bizalmasa volt, felelősségteljesebb munkát végzett, mint a többi. A legfiatalabb menyecske, kismenyecske kötelessége volt a vízhordás, mosogatás, vacsoránál a fáklya tartása stb. Általában a menyecskék elsősorban a mezőn dolgoztak, s aki egész élete folyamán menyecske volt, még öreg korára sem tanult meg főzni. A menyecskék, ha egykorúak voltak, egymást menyecsketársnak szólították, ill. az idősebb menyecskéket ángynak vagy néninek, a fiatalabbakat általában keresztnevükön. A nagycsaládban halálig, vagyis addig tartott a menyecske állapot, amíg együtt laktak. „Apámuraméknál (após) 30 évig voltam menyecske”. – Irod. Fél Edit: Kocs 1936-ban (Bp., 1941); Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
Morvay Judit

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages