műdal
műdal: az irodalmi líra fő műfaja, mely egyéni érzelmet, hangulatot fejez ki viszonylag egyszerű, közvetlen módon, az elbeszélés, leírás és elmélkedés mellőzésével; terjedelme kicsiny, formája tetszetős és rendszerint énekelhető. A 18. sz.-ban megindult népköltészeti gyűjtések óta eredet és főként funkció szempontjából megkülönböztetik a műdalt és a → népdalt, összefoglaló közös nevük a → dal. A hivatásos (művészi vagy mű-) zene megfelelő műfajának nincs feltétlenül szövege, míg az irodalmi → versnek nem mindig van dallama; a népi lírában e kettő nem vált el egymástól. A népdal és a műdal századok óta kölcsönösen hat egymásra, nagyon sok a köztes, átmeneti forma. Az ismert szerzőtől származó, a népdal tartalmi-formai sajátosságait tudatosan utánzó lírai vers külön neve a magyar irodalomtudományban a műnépdal, a folklorisztika e jelenséget részben a → folklorizmus fogalma alá vonja. Rokon műfaj a → magyar nóta, mely szintén egyéni szerző(k)től származik és népzenei-műzenei, valamint szóbeli-irodalmi elemeket tartalmaz, falun-városon a társadalom több osztálya körében ismert; népies műdalnak is nevezik. A népdal többnyire vokális, míg a magyar nóta inkább hangszeres → előadásban hangzik el; ez utóbbit a népdaltól észrevehetően eltérő stílusban szokták énekelni. A szóbeliségbe bekerült műdalok dallama és szövege idők folyamán valamelyest változik, sőt cserélődik is, miként a népdaloké. Mindez nem is egy esetben nehezíti a szerző(k) kilétének megállapítását. – Az alkalmi (közösségi) és szertartásos dalok jórészt hiányoznak, egyébként a műdal és a népdal műfaji alcsoportjai részben hasonlók (vallásos, szerelmi, bordal stb.), különösen az utóbbi századokban kerültek közel egymáshoz: mind erősebb hatás érte a műdal részéről a népdalt. Manapság már a szórakoztató tömegdalok egyesítik magukban a korábbi kettős: műdalra és népdalra osztott szerepet. – Marót Károly nem fogadja el a műköltészet-népköltészet kettős fogalmát, helyette az átfogó közköltészet terminust használja, az ő értelmezésében nincs műdal és népdal sem. (→ még: alkotó, → cigányzene, → előadó, → induló, → hallgatónóta, → kuruc énekek, → munkásdal, → népének, → népzene) – Irod. Maróthy János: Az európai népdal születése (Bp., 1960); Maróthy János: Zene és polgár – zene és proletár (Bp., 1966).
Katona Imre
