Nagy Lajos
Nagy Lajos: A magyar lovagkirályról (1326–1382) számos → névmagyarázó monda szól, így pl. a helembai Királyszék onnan nyerte nevét, hogy a márianosztrai erdőkben vadászó király ott szokott megpihenni; a régi Szatmár megyében Asszonypataka, Királyasszony forrása viszont anyjáról és feleségéről volna elnevezve, akik itt időztek, mialatt Nagy Lajos a szászok ellen harcolt. Nemesség- és birtokadományozó, valamint → címermondák is jeles számmal kapcsolódnak személyéhez, így Makray Lászlóé, aki egy vár ostroma alkalmával levágott jobbjából kikapva bal kezével tűzte ki a zászlót. Pécsett tudni vélték, hogy a püspöki kertben olajfát ültetett el, amely a mohácsi csata délutánján hirtelen kiszáradt. Mindezen történetek feltehetően újabb koriak. Bár monografikus vizsgálatuk egyelőre hiányzik, valószínűleg műköltői eredetűek. A középkor kiemelkedő jelentőségű uralkodójának alakja belemosódhatott a késő középkori lovageposzok és lovagregények királyalakjainak típusába, mint erről a → Toldi-mondakör és Ilosvai Selymes Péter históriája (1574) tanúskodik. A délszláv népköltészet nagykunsági pásztorkodásról szóló epikus énekei is sejtetik, hogy a király egykor a magyar folklór szereplője volt. – Irod. Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink (Ethn., 1926).
Sándor István
