olaszok
olaszok: az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó, újlatin nyelvet beszélő, Itáliát benépesítő nép, az olasz nemzet tagjai. Olaszok élnek még Jugoszláviában (Isztriában, Dalmáciában), D-Svájcban és DK-Franciao.-ban. Az olasz nyelv az itáliai provincia és szűkebb környezetének romanizálódott ókori lakosságának és a középkor elején bevándorlóknak (főként germánok) nyelvéből fejlődött ki. Az olasz kultúra a középkor folyamán az európai fejlődés élvonalában állt. Az olaszok gazdasági, társadalmi, politikai kapcsolatai a Földközi-tenger medencéjén kívül a Közel-Keleten Közép- és K-Európában is jelentősek voltak. – A magyarság a Kárpát-medencébe való beköltözésétől kezdve részben közvetve, részben közvetlenül állandóan érintkezett az itáliai, dalmáciai olaszokkal. Városainkban a középkorban egyéb újlatin népelemek mellett itáliai, dalmáciai olaszok is voltak [Szepesolaszi (v. Szepes m.), Bodrogolaszi (Borsod-Abaúj-Zemplén m.), Nagyolaszi (v. Liptó m.), Olasztelek (v. Udvarhely m.) stb.] A középkori magyar nyelvben az olasz szó azonban nemcsak itáliai eredetű, hanem vallon népességet is jelölt. Az újkorban kisebb földműves telepeik is keletkeztek (Bánság). Katonai személyeken kívül földmunkások is kerültek az olaszok közül Mo.-ra, azonkívül az ún. „kőfaragó és a kútásó taliánok”. Az olasz népnév eredetileg általában olyan újlatinokat jelölt, akik a Ny-i egyház hívei voltak. Olasz szavunk a szláv nyelvekben elterjedt újlatin jelentésű vlach szó többes számú alakjából származik. Később szűkült le jelentéstartalma az itáliai olaszok megjelölésére.
Filep Antal
