Ortutay Gyula (Szabadka, 1910–Bp., 1978)
Ortutay Gyula (Szabadka, 1910–Bp., 1978): néprajztudós, az MTA tagja (l. 1945, r. 1958). Tanulmányait a szegedi egy.-en végezte. Egy.-i hallgatóként részt vett a baloldali fiatal értelmiségi csoport, a → Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma megalapításában és munkájában. A Magyar Rádió, majd az MNM munkatársa. 1935–37-ben és 1942–43-ban szerk. a Magyarságtudomány c. folyóiratot. 1942-ben részt vett a haladó, antifasiszta erőket tömörítő Magyar Történelmi Emlékbizottság megszervezésében. 1945–47-ben a Magyar Központi Híradó RT (Rádió, MTI, Filmhíradó) elnöke. 1947–50-ben vallás- és közoktatásügyi min. volt. 1950–52-ben a múzeumügy és a műemlékvédelem vezetője. 1946-tól a bp.-i egy. néprajzi tanszékének tanára, 1957–63-ban az ELTE rektora, 1945–53 és 1958-tól ogy.-i képviselő, a kulturális bizottság elnöke (1970–1978) volt. 1958-tól az Elnöki Tanács tagja. 1957–64 között a Hazafias Népfront főtitkára, 1964-től egyik alelnöke. 1964-től a TIT elnöke volt. Az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója 1967-től haláláig. A magyar néprajztudomány szervezetében vezető tisztségek viselője. Szerkesztette az Ethnographiát, az Acta Ethnographicát. A Magyar Néprajzi Társaság elnöke. Tudományos munkásságáért több hazai és külföldi kitüntetésben részesült: Baumgarten-díj (1937, 1942), Pitré-díj (1962), Herder-díj (1972), Állami-díj (1976), Akadémiai Nagydíj (1978). A Finn Tudományos Akadémia tiszteletbeli, a Szicíliai Tudományos Akadémia tagja, a Folk Narrative Research alelnöke, a Helsinki egy. díszdoktora. Kutatási területe a folklór, elsősorban a népmese- és balladakutatás volt. Az 1930-as évek óta munkássága a modern magyar folklorisztika kibontakozásának fontos tényezője volt. Alkotáslélektani vizsgálatai és társadalmias látású kutatásai új irányzatot jelentettek. A mesemondó egyéniségének fontos szerepet tulajdonító magyar folklorisztikai iskola Európa-szerte ismert megalapítója és képviselője. Tudományos érdeklődési területe közé tartoznak a magyar néprajztudomány története és a műveldéspolitikai kérdések is. Számos néprajzi sorozat, magyar és idegen nyelven megjelent népköltési antológia szerk.-je, a Magyar Néprajzi Lexikon főszerk.-je volt. – F. m. Tömörkény István (Szeged, 1934); Magyar népismeret (Bp., 1937); Parasztságunk élete (Bp., 1937); Székely népballadák (vál., Bp., 1937, 1940, 1948, 1978); Fedics Mihály mesél (UMNGy I., Bp., 1940, 1978); Rákóczi két népe (Bp., 1939); Kis magyar néprajz (Bp., 1940); A magyar népművészet (vál., I–II., Bp., 1941); Magyar népköltészet (Bp., 1943); Művelődés és politika (Bp., 1949); Írók, népek, századok (Bp., 1960); Halhatatlan népköltészet (Bp., 1966); Hungarian folklore. Essays (Bp., 1972); Fényes tiszta árnyak (Bp., 1973); Magyar néprajz (Balassa Ivánnal, Bp., 1979).
Ortutay Gyula
Ortutay Gyula egyik könyvének címlapja
