padló
padló: Használat közben rendszeresen gondozták, tapasztották a ház padlóját. A szoba, konyha, kamra földjét felásták, ha szükséges volt, kicserélték, vagy agyaggal, állati trágyával keverték, nedves állapotban több rétegben ledöngölték, végül sározták, mázolták. Igényesebb helyeken a bútorzat alatti részeket be is meszelték. Az így kiképzett padló repedésmentes, söpörhető, tisztán tartható volt. Porosodását rendszeres locsolással igyekeztek megakadályozni. Polgárosultabb vidékeinken speciális padlólocsoló edényeket készítettek a fazekasmesterek. A gondosan ápolt, karbantartott, naponta többször felsepert padlón a locsolással díszítő csíkokat, mintákat húztak. A padló ilyen kiképzése, hagyományos motívumaival együtt a ház belső kiképzésének díszítő, hangulatkeltő elemévé vált. – A 19. sz. folyamán a fában gazdagabb vidékeken és különösen a polgárosuló rétegeknél fagerendákra szögezett deszkapadlót is készítettek. A konyhákban, kamrákban, tornácokban gyakorivá vált a 19. sz. végére szintén a polgárosuló rétegeknél a tégla padló. Ennek egyszerűbb változatait a szokványos falazótéglákból rakták. Igényesebb építtetők a finomabb anyagú, vékony négyzetes, hatszögletű speciális padló téglákat használták. Kedvező adottságú vidékeken, ahol lapos, sima felületű követ találhattak vagy fejthettek, a gyakori járásnak kitett részeket kikövezték, de csak ritkán burkolták be a szobák teljes padlófelületét kővel. Másutt, különösen az ajtók környékét, néhány sor tégla lerakásával is igyekeztek megóvni a kikopástól. – A 20. sz. elején a kisvárosok parasztsága körében megjelent az öntött, csömöszölt cementes padló. A harmincas-negyvenes években pedig a hagyományos épületekben is szívesen alkalmaztak cementlap burkolatú padlókat. Polgárosultabb vidékeken a múlt század utolsó harmadától gyakran alkalmaztak gyékényszövet, rongyszőnyeg padlóburkolatot, s különösen a tiszta szobákban a tégla, cement felületű padlók esetében e megoldáshoz gyakrabban folyamodtak. (→ még: takarítás)
Filep Antal
