pantomim <gör. ’mindent utánzó’>
pantomim <gör. ’mindent utánzó’>: némajáték, olyan művészi kifejezésmód, melyben az emberi mozgással, arcjátékkal beszédhang nélkül fejeznek ki történéseket, érzelmeket, gondolatokat. A pantomimnak jelentős szerep jut a primitív technológiájú társadalmak kultikus játékaiban, ahol a mítosz drámai megjelenítése gyakran pantomim útján történik, pl. az ausztráliai törzsek totem-ünnepei jelentős részben pantomimból állnak, amelyek a mítoszokat ismerők számára érthetőek. – Az európai s a magyar parasztság → alakoskodása, → álarcos játékai is gyakran pantomimból állnak. Hazánkban a → Luca napján alakoskodók, a különféle állatalakoskodók (→ állatalakoskodás) (főleg olyan maszkos alakoskodók, akiknek szereplésénél fontos, hogy ne ismerjék fel őket), gyakran nyúlnak ehhez a kifejező eszközhöz. A pantomimnek jelentős szerepe volt az európai → népi színjátszás történetében, különösen a commedia dell’arte, a vásári komédiások kedvelték.
Dömötör Tekla
