pinceszerezés, pincézés
pinceszerezés, pincézés: férfiak szervezett vagy alkalomszerű borpincelátogatása, közös ivása a szőlőhegyi tartozéktelepülés présházában vagy a helység közelében lévő lyukpincében. Egyéb elnevezései: tanyázás (Dunántúl), réjázás (Alföld), pincejárás, bandázás (É-Mo.). A pinceszerezés, a borok megkóstolása a rokonság, katonacimborák, szőlőszomszédok köréből álló bandának, szerezőknek alkalom a véleménycserélésre, a falu dolgainak megbeszélésére, de a vendéglátó, pincegazda borának és vendégszeretetének kipróbálására is. A pinceszerezés ideje a borok kiforrásától József napig (márc. 19.) tartott, amíg a „kapa megcsendült”. A Dunántúlon, ahol a présházpincében meg tudtak aludni, a hétvégeken két-három napig is tartott a pinceszerezés, amikor sorba járták a hegy hajlékait. A pinceszerezés annyiszor ismétlődik, ahányszor a szőlősgazdának otthon elfogy a bora. A pinceszerezés azonban ettől függetlenül is gyakori, különösen a téli időszakban. – Az asszonyok külön tartanak pinceszerezést. Egy-egy alkalommal a jó barátságban lévő asszonyok a férfiak tudomása nélkül egymás pincéjét sorra látogatják (→ asszonyfarsang). A nők pinceszerezésén – mivel az nem maradhat titokban – rendszerint a férfiak is megjelennek és közösen esznek, isznak, mulatnak. A pinceszerezés a borivás módjának régies elemeit őrizte meg: az első pohár bor földre öntése (tiszteletadás az elődöknek), egy pohárból ivás (minden pincézőnek fenékig kell inni a poharat, mert a következő addig nem kerülhet sorra), borköszöntők mondása, szent János pohara elköltése (utolsó pohár bor elfogyasztása). (→ még: lyukpince, → présházpince) – Irod. Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben (Tud. Gyűjt., 1834); Gönczi Ferenc: Szőlőhegyi mulatozások Zalában (Uránia, 1910); Szendrey Ákos: A népi élet társas összejövetelei (Ethn., 1938); Bakó Ferenc: Egri borospincék (Eger, 1961).
Kecskés Péter
