rátét, applikáció, metélés
rátét, applikáció, metélés: a bőr és vászon-, posztófélék díszítésének az a módja, amelynél csík alakban vagy mintásan kivágott anyagot illesztenek egy másik anyag fölé, esetleg alá. Gyakori a bőr-, ill. irharátét a férfi és női bőrruhákon (→ ködmön, → suba, → melles), bőrtarisznyákon. A posztórátét gyakori a → szűrökön, → condrákon. Varrtak gyolcsot pamutvászonra (Buzsák, Martos), selymet gyolcsra (Martos és vidéke) és batisztot batiszt alá vagy fölé (Martos és vidéke, Nagyszombat és vidéke), kendőkre, ingekre, lepedőkre. Az irhát és a posztót előre kiszabják és díszöltéssel rögzítik helyére, a gyolcson a rátétet vagy az alátétet a rögzítés közben formálják a varrótűvel, behajtogatva a széleit levarrás előtt. Feltehetően igen régi díszítésmód a magyaroknál, amelynek az anyagot erősítő szerepe is lehetett. A bőrruhákra kerülő irharátétnél (a szűcsök irházásnak nevezték. → szűcshímzés, tardi és D-dunántúli, sárközi ködmönök, kalotaszegi mellesek), a szűrökre kerülő posztórátéten is (régi dunántúli szűrök) a régebbi rátéthez másodlagosan csatlakozik a hímzés. A tiszántúli, bihari szűrökön viszont az 1870-es évektől a varrógép elterjedésével a hímzést (→ szűrhímzés) váltotta föl az aprólékos rátét. Ez mindig virágmotívum, posztóvirágozás neve is virágeredetére mutat. A géppel felvarrott rátétet a bihari szűrszabók a hosszadalmas és fáradságos hímzés pótlására vezették be, s az így díszített szűr olcsóbb is lett. Nagyváradi és más bihari szűrszabók Kolozsváron is meghonosították, amikor Biharban már nem volt olyan kelendő a cifraszűr. Kolozsvárról Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megye felé is tovább terjedt. Régebben színes posztót használtak a rátéthez, az 1930-as évektől inkább színes nemezt, mert a posztó kirojtosodott. Sablonnal rajzolták ki a bokorvirág (→ virágtő) körvonalait, mint egy dohánylevelet, ezen belül helyezték el a virágok formáit, majd géppel letűzték őket. A felföldi szűrnek egyáltalán nincsen rátétdíszítménye. Állati díszítőelemeket, mint madár, fecske, bárány, pillangó stb. csak a dunántúli szűrök rátétjein alkalmaztak. – A rátét különböző formái megtalálhatók szomszédainknál is, pl. horvát, szász, román szűcs- és szűrszabó munkákon, a szlovák fejkendőkön. Megtalálható továbbá Európa-szerte, különösen gazdag az Ibér-félsziget emlékanyaga, de Ázsiában is, így a belső-ázsiai nomádoknál. – Irod. Bossert, H. Th.: Volkskunst in Europa (Berlin, 1938); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961).
Ingujj részlete, halálra való ing kézelője. A mintát előrajzolás nélkül vágják ki (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Ingujj részlete, halálra való női ing kézelője (Martos, v. Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Fejkendők. Jellemzőjük a kendő visszáján alkalmazott alátét (Komárom m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Díszlepedő részlete, szőttes csík két oldalán piros rátéttel (Buzsák, Somogy m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit–Hofer Tamás
