regelő hétfő
regelő hétfő: a → vízkereszt utáni első hétfő régi neve. A 16–17. sz.-i csíziókban, kalendáriumokban fordul elő. E napon Erdély s a Partium néhány városában sokadalmat tartottak. Szerepel továbbá 17–18. sz.-i erdélyi céhartikulusokban is. Regelő hétfőn tartotta pl. a kolozsvári fazekascéh 1720-ban a választásokat. Megfelelője az erdélyi szászoknál a geschworener Montag, amely fontos jeles nap volt, a 15. sz.-ban ez volt a céhek munkaszüneti napja. Erdélyben feltehetően az ún. szászok és flamandok honosították meg e napot; ismerik a moseli frankok, a Rajna és Lahn folyó mentén, Hollandiában és a flamandoknál is; a vallonoknál neve egyebek közt lundi perdu (’elveszett hétfő’). E naphoz fűződhet törvénykezés, céhes ünnep, a tisztviselők munkába lépése. Angliában is fontos jeles nap a vízkereszt utáni hétfő, melyet eke-hétfőnek (Plough Monday) neveznek, ilyenkor a legények ekét húznak s házról házra járnak köszönteni, dramatikus jeleneteket, moreszkákat (Morris-dance) is adhatnak elő (→ ekehúzás, rituális). – A regelő hétfő kapcsolatban áll a regelő héttel, amelyről Heltai Gáspár emlékezett meg 1552-ben, ez szerinte mindjárt Jézus Krisztus születésnapja után következik, ilyenkor nagy ivás-evés, mulatozás van. (→ még: korhelyhétfő) – Irod. Pais Dezső: Reg. A régi magyarság szellemi életének kérdésköréből (Magy. Századok, 1948); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
Dömötör Tekla
