reginás tapogató
reginás tapogató: a → tapogatós halászatnak valószínűleg a 19. sz.-ban kialakult, hivatásos halászok által is használt, a mélyebb állóvizek halászatára alkalmas eszköze. Lényege – s elnevezésének alapja – a vessző- vagy vaspálcák alkotta kávára erősített három- (vagy két-) rétegű háló (→ tükörháló). A belső, sűrű szemű, bő háló, ha a reginás tapogatóval leborított hal beleütközik, a külső, nagy szemű hálón kitüremkedve zacskót képez, amelyben fogva marad a hal. Herman Ottó újabban (tehát a 19. sz. második felében) kialakult eszközként mutatta be Szeged környékéről a reginás hálójú kávás tapogatót, mely az ugyanott használatos hálótapogató (→ borító) formáját követi, de magasabb annál („vállig ér”). Jankó János – orosz párhuzamokat felsorakoztatván – nem fogadta el a helyi kialakulás lehetőségét; honfoglalás előtti orosz hatás eredményének tekintette a reginás tapogatót. Az újabb kutatás kétségesnek ítéli az ilyen korai átvételt: a tükörháló ismeretében egymástól függetlenül is kialakulhatott a reginás tapogató. A későbbi gyűjtők az Alsó-Tisza vidékén (megközelítően Szolnokig) adatolták a reginás tapogatót (reginás-, redemás-, nyelestapogató, toppincs, tápli néven), de (egy Kecskemét környéki adaton kívül) nem a Herman-közölte altípust. Ennél az altípusnál a három rétegű háló négy, kúposan összetartó s köpüben összefutó vaspálcák alkotta vázra van erősítve; formailag s használati módjában a (hálós) → zsákos tapogatóval rokon. (A 2–3 méteres függőleges nyél indokolta nyeles- jelző helyett, s a tulajdonképpeni → nyeles tapogatótól való megkülönböztetésül a fogantyús tapogató elnevezést is használja erre az altípusra a szakirodalom.) A két altípus történeti összefüggését nem ismerjük. Valószínű, hogy az utóbbi is a mélyvízi tapogatás megoldásának különböző kísérleteit hasznosító belső fejlődés eredménye. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Solymos Ede: A borító halászszerszámok fejlődése Magyarországon (Ethn., 1957); Szilágyi Miklós: A magyarországi borítóhalászat fejlődésének néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961).
Szilágyi Miklós
