ritka legényes
ritka legényes: az erdélyi → legényes férfitánc típus lassú (= ritka) tempójú rokona. Egyéb elnevezései: lassú legényes, magyar tánc, magyarul ritkán, régies, ritka fogásolás, ritka magyar, ritka magyar tánc, ritka pontozó, ritka tempó, ritkázó, szegényes. A Mezőség nyugati felén, a Kis-Szamos- és a Borsa-völgyében általános, de előfordul Kalotaszeg volt kisnemesi falvaiban és a Maros mentén (v. Alsó-Fehér m.) is. A ritka legényes és a legényes gyakran táncpárként kapcsolódik (Kis-Szamos völgye, Szék: sűrű- és ritka tempó). Két altípusát különböztetjük meg: a) a legényesnél 1/3-dal lassúbb (Mm. 
= 80–90) tempójú és 
-os táncmetrumú ritka legényest hangszeres → kanásztánc (ardeleana, kolomejka) dallamok kísérik. A legényes formakincse a ritka legényesben gazdagabb ritmikával jelenik meg hasonló → pontszerkezetekben; b) a Mm. = 126–160 tempójú -es táncmetrumú ritka legényest augmentált, pontozott ritmusú, hangszeres → verbunkszerű dallamok kísérik. A legényes motivikája itt amorfabb formában jelenik meg és zenei tekintetben a legényes és verbunk közötti átmenet egymást követő két fokozata. A ritka legényes többféle néven (de ponturi, fecioreşte rar, româneşte de sărit, ungureşte rar, haidău, de bota) és változatban (botos, páros, kötött szerkezetű) a középerdélyi románság körében is gyakori. Sokszor kifejezetten etnikus jellegű, ugyanis a vegyes falvakban a románok a ritka legényest, a magyarok pedig a sűrű legényest tartják magukénak (Kalotaszeg v. Alsó-Fehér m.). (→ még: pontozó, → táncrend) – Irod. Costea, C.: Jocuri fecioreşti din Ardeal (Bukarest, 1961); Kallós Zoltán: Tánchagyományok egy mezőségi faluban (Tánctud. Tanulm., 1963–64, Bp., 1964); Martin György: Der siebenbürgische Haiduckentanz (Studia Musicologica, 1969); Martin György: Mezőségi férfitáncok (Táncműv. Ért., 1970); Martin György: Legényes, verbunk, lassú magyar (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1973).
= 80–90) tempójú és -os táncmetrumú ritka legényest hangszeres → kanásztánc (ardeleana, kolomejka) dallamok kísérik. A legényes formakincse a ritka legényesben gazdagabb ritmikával jelenik meg hasonló → pontszerkezetekben; b) a Mm. = 126–160 tempójú -es táncmetrumú ritka legényest augmentált, pontozott ritmusú, hangszeres → verbunkszerű dallamok kísérik. A legényes motivikája itt amorfabb formában jelenik meg és zenei tekintetben a legényes és verbunk közötti átmenet egymást követő két fokozata. A ritka legényes többféle néven (de ponturi, fecioreşte rar, româneşte de sărit, ungureşte rar, haidău, de bota) és változatban (botos, páros, kötött szerkezetű) a középerdélyi románság körében is gyakori. Sokszor kifejezetten etnikus jellegű, ugyanis a vegyes falvakban a románok a ritka legényest, a magyarok pedig a sűrű legényest tartják magukénak (Kalotaszeg v. Alsó-Fehér m.). (→ még: pontozó, → táncrend) – Irod. Costea, C.: Jocuri fecioreşti din Ardeal (Bukarest, 1961); Kallós Zoltán: Tánchagyományok egy mezőségi faluban (Tánctud. Tanulm., 1963–64, Bp., 1964); Martin György: Der siebenbürgische Haiduckentanz (Studia Musicologica, 1969); Martin György: Mezőségi férfitáncok (Táncműv. Ért., 1970); Martin György: Legényes, verbunk, lassú magyar (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1973).
A ritka legényes táncírása (Feketelak, v. Szolnok-Doboka m.)
Martin György
