románok
románok: neolatin nyelvet beszélő nép, a magyarság DK-i szomszédai. A román nyelv ma négy fő ágra oszlik. A mai Románia és a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság területén az északi románt, Macedónia, Albánia és Görögo. határvidékén az arománt (aromun, macedoromán, → cincárok), ennek elkülönült ágát, a megleno románt Szaloniki környékén, végül az Isztriai-félszigeten, a Monte Maggiore tájékán az isztrorománt beszélik. Az északi román nyelvet beszélők alkotják a románok túlnyomó többségét, a másik három ágat ma már töredék népcsoportok képviselik. A románok ősei, a romanizált trák lakosok a Balkán-félsziget közepén, Macedóniában laktak, amikor a 6–7. sz.-ban a román nyelv kialakult. Az ősromán egység kb. a 9–10. sz.-ban bomlott föl. Megelőzően erős szláv hatás érte a románokat. A Balkánra beköltöző szlávok és a pásztorkodó életmód siettette szétköltözésüket. A Havasalföldön és Moldvában az ott lakó kunokkal, besenyőkkel és más török etnikumú népcsoportokkal összeolvadva, a 12–13. sz.-ban alakult ki a román etnikum. Erdélyben a románok a 12. sz. végén bukkantak föl. Legkorábbi szállásterületük Hunyad és Fogaras vidékén, valamint a Bihari hegyekben volt. A 14–15. sz.-tól az oszmán-törökök balkáni előrenyomulásával párhuzamosan egyre sűrűbb rajokban vándoroltak be Erdélybe a transhumance pásztorkodást folytató románok, és telepedtek le a viszonylag ritkábban lakott déli és más hegyvidéki területeken. A 16. sz.-ban az Alföld keleti peremén is megjelentek. Ebben az időben költöztek be nagyobb tömegeik Besszarábiába is. A 17–18. sz. folyamán népesítették be sűrűbben az Alföld keleti részén és Erdély középső vidékein a török hódoltság és a korabeli háborúk következtében megritkult lakosságú területeket. A magyarság az elmúlt fél évezred során szomszédai közül legnagyobb kulturális és nyelvi felületen a románokkal érintkezett. A mo.-i románok száma 1910-ben 2 799 479 volt. Az ország legnagyobb nem magyar nemzetiségét, a lakosság 14,5%-át alkották. A mo.-i románok túlnyomó többsége a trianoni békeszerződés következtében 1920-ban Nagyromániához került. A mai Mo. néhány községében élnek románok a román határ közelében Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megyében. Az 1960. évi népszámláláskor 15 787 fő vallotta magát román anyanyelvűnek. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének becslése szerint számuk 20–25 000-re tehető. – Irod. Gáldi László–Makai László: A románok története (Bp., é. n.); I. Tóth Zoltán: A románok története (Bp., 1955).
Kósa László
