sírásás

Teljes szövegű keresés

sírásás: általában a férfirokonok feladata volt, azonban helyi szokásoktól függően áshatták jóbarátok vagy szomszédok (pl. Tiszacsege, kalotaszegi falvak). A gyermek sírját a keresztapja ásta meg (Pata, Somogy m.). Kolozsvárott a Kalandos Társaság ( kalandos társaságok) jelölt ki három fiatalembert erre a feladatra. A sírásás újabban a temetőcsősz vagy hivatásos sírásók feladata. A sírásásban részt vevőket a halott hozzátartozói vagy a temetés szervezője (funerátor) kenyérrel, szalonnával, borral vagy pálinkával kínálták meg és hivatalosak voltak a halotti torra. A sírásás újabban kialkudott bérért vagy többnyire az egyház által kiszabott pénzösszegért történik. A sírásó munka nehézségét a talajadottságok, ill. a sírforma határozta meg ( sír). – A sírásáshoz különböző hiedelmek ( hiedelem) kapcsolódtak. Pl. hajnalban kezdték ásni, hogy időben elkészüljenek, nehogy éjszaka a gonosz megfészkelje magát benne; ezért egyes helyeken szokás volt a sírt kifüstölni. Ha mégis sor került a sír kiásására a temetés előtti napon, akkor éjszakára gallyakkal betakarták, ehhez néhol azt a magyarázatot fűzték, hogy a halott nem láthatja meg üresen a sírját. Másutt úgy tartották, hogy frissen ásottnak kell lennie a sírnak, mert különben nem nyugszik meg a halott. A sírt sok helyen nem hagyták őrizetlenül a temetésig. ( még: halottkultusz) – Irod. K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Balassa Iván: A magyar temetők néprajzi kutatása (Ethn., 1973).
Tátrai Zsuzsanna

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages