szabadkémény
szabadkémény: a konyha mennyezetébe beépített szabadba vezető, nyílt füstelvezető építmény. Legegyszerűbb formájában deszkából összeállított füstelvezető csatorna. (Ilyenek a közelmúltig szép számmal fordultak elő a Kisalföld, a Dunántúl Ny-i sávjában.) A szabadkémény általános formája az ún. pendelykémény. Ez sövényből kasszerűen fonott nagy építmény, amely a konyha tűzhelyes részét teljes mértékben vagy részben beborítja. Kívül-belül vastagon tapasztják, tetejére szikrafogó és esővédő funkciójú fedelet építenek. Készülhet favázra, sövény-, nád- vagy lécoldallal, szintén vastagon tapasztva. A tapasztást meszeléssel, nádburkolással védik a lemosás ellen. Készült szabadkémény boronafából, belül szintén jól tapasztva. A szabadkémények általában pendelykéményes formában a konyha teljes hátsó részét faltól-falig beborítják, (innen származik a konyha tüzelő részének kéményalja neve). A 17. sz.-tól mezővárosi szinten valószínűleg már alkalmazták a szabadkéményt. A 18. sz.-tól egyre több nyerstégla, vályog-, tégla-, esetleg kőelemekből rakott, boltozott füst- és szikrafogójú szabadkémény épült. A 19. sz. folyamán, részben a 18. sz. közepétől erősödő hatósági szorgalmazásra, központi területeinken általánossá vált a szabadkémények használata. Ezek között ugyan az utóbbi évekig sok sövény-, és nád-anyagú maradt, de lényegében a K-, Ny- és D-Dunántúl kivételével a → középmagyar háztípus elterjedésterületén általánossá, jellemzővé vált. A 19. sz. második felében a Felföldön is széles körben alkalmazták. A múlt század utolsó éveiben szokássá vált a szabadkémények lepadlásolása. A kémény felépítményét ilyen esetben érintetlenül hagyták, alul azonban beboltozták, bedeszkázták, mennyezetet építettek a konyha kéményaljára is. A füstöt falicsatornákon vagy fémlemez kürtőkön vezették a kémény boltozata alá. Ezzel másodlagosan zárt terűvé, teljesen füsttelenné tehették a konyha légterét. Más esetben a pitvar és a kéményalját választották el fallal s benne kis bejáró ajtóval. Ezzel is a zárt füstelvezetést biztosíthatták. – A → keleti háztípus vidékén a kémény használata a közelmúltig nem vált általánossá. Az 1940-es évek elején is még sok volt a mennyezet nélküli, kéménytelen, legfeljebb szikrafogós konyha. Az 1920-as évektől kezdve a szabadkéményeket sokfelé lebontották. Ha megszüntették a hagyományos külső fűtésű kemencéket, egyszerű falba épített sípkéményeket készítettek. Ha a tradicionális tüzelőszerkezeteket részben még fenntartották, zárt → kamin kéményeket építettek helyettük. A szabadkémények fennálló példányai napjainkban még fellelhetők, bár az utóbbi évtized nagy életforma változása következtében egyre ritkábban. (→ még: kémény) – Irod. Vargha László: A tilalmasi tanyák építkezése. Adatok a Nagykunság népi építkezéséhez (Bp., 1940); Bátky Zsigmond: Építkezés (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43); Miskolczy László–Vargha László: A Nagykunság vidék népének építészete (Bp., 1943); Dömötör Sándor: Fakémények Mihályiban és Kisfaludon (Soproni Szle, 1957); Barabás Jenő: A lakóház füsttelenítéséről (Ethn., 1970).
Filep Antal
