szabály
szabály: a szólások közé tartozó állandósult kifejezés, amely a paraszti élettel, az időjárással, az egészséggel kapcsolatos tanácsot, ítéletet; megfigyelésből, tapasztalásból származó következtetést tartalmaz, mondatnyi terjedelemben, csattanós tömörséggel. Tartalma szerint három nagy csoportja van a szabálynak: a) gazdálkodási szabály a paraszti életformával kapcsolatos szabályokat jelenti, amelyek az állattartásra, földművelésre vonatkoznak, és hosszú tapasztalás eredményei. Természetesen igen sok gazdálkodási szabálynak a helyes, konkrét jelentésén kívül átvitt értelme is van, amely már nemcsak a gazdálkodási körre érvényes; b) időjárási szabály: ez is hosszas tapasztalás eredményét foglalja magába, ismeretes elsősorban a természettel szorosabb kapcsolatban levő, paraszti életformában élő emberre jellemző, hiszen termelési tapasztalatainak részét jelenti az időjárási szabályok ismerete. Az időjárási szabályok ismerete és a kalendáriumok közötti kapcsolat kétoldalú. Pl. Délről derül, bocskor merül; Dér után meghúgyozza magát az idő; igen sok szabály fűződik a jeles napokhoz (→ naptári ünnepek). Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket vedd elő; Fekete karácsony, fehér húsvét; Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget; Megrázza még szakállát Gergely; Ha csordul Vince, megtelik a pince; c) egészségre vonatkozó szabály: a népi gyógyászat tanácsait tartalmazza, néhány darabjának átvitt értelmű, általánosabb jelentésköre is van, pl. kevés vacsora, jó éjszaka; sajton korcsolyáz a bor; reggel méreg, délben étek, este orvosság (ti. a retek). Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, számos szabály nemzetközi gyűjteményből is ismert. A népköltési és szólásgyűjteményekben található szabályok külön nincsenek jelölve. A fenti fogalomra a szakirodalom a regula elnevezést is alkalmazza. (→ még: előírás, → tilalom). – Irod. O. Nagy Gábor: Mi a szólás? (Magy. Nyelv, 1954); O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966).
Szemerkényi Ágnes
