szarumunka
szarumunka: a szarumunka paraszti-pásztori és mesteremberi szinten a szarvasmarha, kisebb mértékben a kos szarvának, kivételesen a lópata szarujának megmunkálását jelenti. (A szarvasagancs feldolgozását → lőporszaru). A marha szarvát üregessége alkalmassá teszi → kürtnek, ivókürtnek (→ ivótülök), → tokmánynak; kisebb darabjaiból tölcsérfélék (kolbász és hurkatöltő, → íróka) és befenekelve-fedelezve ivó- és tartó edények (→ sótartó, → rühzsírtartó, más gyógyítószert tartó kupák, lőporszaruk, méhkereső, szarupohár) készíthetők. Forró vízben meglágyított, sámfára húzott szaruból laposra formált eszközök is készültek. A tokmányt, sótartót a parasztemberek olykor bevésett vagy bekarcolt monogrammal, évszámmal, magyar címerrel, virágos ággal díszítették, amit kiegészíthetett egyes felületek választóvízzel való sárgítása. A szarutárgyak díszítése azonban különösen a → pásztorművészetben (→ alföldi pásztorművészet, → dunántúli pásztorművészet) jelentős. Kürtökre, ivókürtökre, só- és rühzsírtartókra igen változatos vésett, karcolt, a Dunántúlon emellett spanyolozott (→ spanyolozás) geometrikus és virágdíszítés, figurális ábrázolás kerülhetett. Díszítésük a pásztori munkákhoz kapcsolja a néhány ismert szaru lőportartót, ezek vagy a szarv hegyéből készültek laposra formálva karcolt, sárgított díszítéssel, vagy lapos sótartóhoz hasonlóak, de fedelükön lőporadagoló nyílás van. Más tárgyakhoz és munkákhoz a forró vízben meglágyított szarut fölhasogatták és egyenesre préselték, esetleg lemezeire bontották. A pásztoremberek ilyen szaruból készítettek csatot, → gyufatartót, → óraláncot és vágták ki az apró figurákat botok, karikás ostornyelek, borotvatokok → berakására. Szarulemezekből dolgoztak a → fésűsök. A nagy kontyfésűkre papírra rajzolt minták szerint fűrészeltek finom áttört díszt. Elvétve van példa a szaru plasztikus faragására is: pásztorok gyűrűt, juhászkampófejet készítettek így. A szarunak ez a változatos pásztori-paraszti használata sem keleti, sem nyugati szomszédainknál nem található meg. A lőporszaruk, kürtök, szarupoharak párhuzamai másutt inkább vadászattal kapcsolatban és tanultabb kézműves technikával bukkannak fel. – Irod. N. Barta Károly: A debreceni fésűsmesterség (Debrecen, 1929); Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához (Múz.-i Kurír, 1973).
Szaruból faragott óralánc (Dunántúl, századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Ivótülök. Felirata: „Ns KOVÁTS ISTVÁN számára készült 1829-ben” (Debrecen környéke, Hajdú-Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Hofer Tamás
