szégyentábla, cégér
szégyentábla, cégér: megszégyenítő büntetőeszköz volt, amit a kisebb bűncselekmények elkövetőivel szemben leginkább mellékbüntetésként alkalmaztak. A 15. sz. óta ismert elnevezés. Kis fatáblára, kemény papírra írták rá az elkövetett bűncselekményt, vagy az azt szimbolizáló rajzot festették rá (pl. a rágalmazó táblájára kinyújtott nyelvet). A tettest – nyakába akasztva a táblát – kiállították a → pellengér mellé vagy sétáltatták a község főutcáján. A feliratok ilyenek lehettek: „tolvajnak menedéket adott”, „a lopott holmit megvette”. Sokszor a szégyentábla mellett a bűnjelet is az elkövető nyakába akasztották, pl. a botot, amellyel verekedett, a részegesnek a pálinkás butykost vagy kezébe tették az ökörbőrt, a lófarkat, amelyet lopott. Szégyentábla fennmaradt Székesfehérvárról, Selmecbányáról, Bélabányáról. Kiscégérezésnek mondták a bűnjellel vagy a jelképes szégyentáblával való pellengérre állítást. Cégéres vétek alatt azokat a bűncselekményeket értették, amelyeket általában megszégyenítő módon, pl. szégyentáblával büntettek. – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II., Bp., 1907).
Szégyentábla (Székesfehérvár, 18. sz.)
Tárkány Szücs Ernő
