szekták
szekták: a történeti egyházakból a 19–20. sz.-ban kiváló vallásos csoportosulások és irányzatok. Sok vonásban hasonlítanak a késő-középkori eretnekmozgalmakhoz, amelyeknek azonban népi kultúránkban nem maradt nyoma, és folytonos kapcsolatuk nincs a mai mo.-i szektákkal. A szekták szembenállnak az intézményes felekezetekkel, azokat hamisnak, bűnösnek és hitetlennek mondva magukat tartják a legigazabb és legjobb vallásos híveknek. Tanításaikat a Biblia egy-egy könyve, fejezete, esetleg néhány mondata kiemelésére és abszolutizálására alapozzák. Általában elvetik az egyházi szervezet szükségességét és az intézményes lelkészképzést, gyülekezeteiket gyakran eredeti foglalkozásukat megtartó laikus prédikátorok vezetik. A szektákat jellemzi a szigorú vallásos törvények és szabályok betartása, és a jámbor vallásos, olykor fanatikus rajongás. Élvezeti cikkekkel (dohány, alkohol) általában nem élnek. Többnyire kultúraellenesek (filmet, televíziót nem néznek, nem vallásos tárgyú könyveket nem olvasnak), szórakozni nem járnak. A nem szektatagoktól elkülönülnek, zárkózottak, többnyire vallási kötelezettségük az endogám házasság. – A szekták elsősorban a prot. egyházakból szakadtak ki, ezért tanításaikban rendszerint megtalálhatók a prot. egyházaknak a r. k. egyházról vallott felfogása (Pl. a böjtről, a templomok képeiről és szobrairól, a szentekről stb.). A szekták Mo.-on is általában a prot. (ref.) egyházak tagjaiból toborozták híveiket az 1840-es évektől folyamatosan. Nagy térhódításuk 1890–1920 közé esett. Mo.-on a szekták első terjesztői Ny-Európában járt iparoslegények voltak. Az eredetileg jellegzetesen városi és nem paraszti gyökerű szekták tanításai azonban Mo.-on kisebb mértékben terjedtek az ipari munkásság és a városi polgárság körében, tagjaikat elsősorban parasztokból toborozták. Nagyszámú szegényparasztot és agrárproletárt a szociális nyomor és elégedetlenség vitt a szektákba, hogy ott vallásos vigasztalást és megnyugvást találjon. Másfelől szektatagok lettek azok, akiknek a bensőségesebb hitéletre vágyakozását a múlt században erősen liberalizálódott és megmerevedett prot. egyházak nem tudták kielégíteni. Kisebb mértékben az intézményes egyházakkal szembeni sértettség is szaporította a szektatagok számát. A mo.-i szekták mind külföldi eredetűek. – 1. Nazarénusok: Tipikus paraszti szekta. Mo.-on legkorábban kezdett terjedni a szekták közül. Alapítója Samuel Frőchlich svájci ref. lelkész volt, aki kiábrándult korának racionális teológiájából. A nazarénus tanításokat zürichi gyülekezetéből 1839-ben közvetlenül tőle hozta Hencsey Lajos Zala megyei r. k. iparoslegény, aki Mo.-on a szekta első nagyhatású terjesztője lett. Előbb a Balaton környékén, majd Liptóban, 1849 után a D-Alföldön támadt sok híve a nazarénusoknak. Magyarokon kívül német, szlovák és szerb híveket is szereztek. A nazarénus hittételek terjesztői vándorló iparosok és „parasztpróféták” voltak. A nazarénusok magukat „Krisztus hivő”-nek nevezik. Rendkívüli mély vallásos kegyesség és puritánság jellemzi őket. Az eskü tilalmát és a „ne ölj” parancsolatot abszolutizálják és ezért a fegyveres katonai szolgálatot megtagadják. Hittételeik sokban egyeznek a Mo.-on először szintén szektaként jelentkező → baptistákéval (szintén felnőtt korban bemerítkezéssel keresztelkednek). – 2. Adventisták: Amerikai eredetű szekta. Alapítója William Miller baptista farmer volt, aki kiszámította és megjövendölte Krisztus második földrejövetelét. Kezdetben nagytömegű hívet gyűjtött, miután azonban a prófétált 1843-as, majd az 1844-es évben sem következett be Krisztus visszajövetele, az adventista szekta hívei megfogytak és két irányzatra szakadtak. Új prófétanőjük White asszony hirdette, hogy Krisztus azért nem jött el, mert a keresztyének a szombat helyett a vasárnapot ünneplik és ez rettenetes nagy bűn. A szektának harcolnia kell a szombatnak ünnepként tartásáért, s Krisztus akkor jön el, ha a hívek száma 144 000 lesz. Az adventistáknak a szombat-ünneplést és az idő hétnapos beosztását abszolutizáló ágát hetednapos adventistáknak vagy szombatistáknak nevezik. Hitelveik sokban hasonlítanak a baptistákéhoz (felnőtteket bemerítkezéssel keresztelnek). Nemcsak a szeszes italtól és a dohánytól, hanem a disznóhústól, a teától és a kávétól is tartózkodnak. Az úrvacsorakor tartják a lábmosás szokását és betegeiket olajjal kenik meg. Jellemzi őket a számmisztika (Krisztus visszajövetelének idejét számítgatják), a kabalisztika, az élénk vallásos iratterjesztés és a lelkes, elragadtatott térítési tevékenykedés. Ez a szekta Mo.-ra valószínűleg a múlt század végén, a jelen század elején az Amerikát járt kivándorlókkal került. Városi és falusi proletárok közt egyaránt terjedt. – 3. Pünkösdisták vagy pünkösdhivők, magukat „evangéliumi keresztyének gyülekezetének” nevezik. Amerikai eredetű szekta, a baptista vallásból vált ki, tanításai ahhoz állnak legközelebb. Mo.-on a század első évtizedeiben Amerikát járt agrárproletárok terjesztették el. A pünkösdistáknak is szigorú egyházfegyelmük van, de liberálisabbak és nyitottabbak a nazarénusoknál és adventistáknál. A híveknek legfőbb kötelességük a jó és kegyes cselekedetek gyakorlása, a szegények segítése, a betegek ápolása és a buzgó vallásosság. A pünkösdisták a megtérés tényét abszolutizálják. Úgy fogják föl, mint a szentlélek közvetlen behatolását az egyszerű hivő lelkébe, ami együttjár a „nyelveken szólás” tehetségével. Azaz a hivő hangos imája akkor a legelmélyültebb, ha hangos, összefüggéstelen, értelmetlen szavakkal, elváltozott arccal és heves gesztusokkal kísérve adja elő, „nyelveken szól”. Nevüket az első szentlélek kitöltésének emlékünnepéről, pünkösdről kapták. – 4. Millénisták, jehovisták vagy Jehova tanúi. Nevüket onnan kapták, hogy számítgatják és várják a bibliában, a Jelenések Könyvében megjövendölt „ezeréves birodalom” eljövetelét. Alapítójukról, Russel nevű amerikai nagykereskedőről russelistáknak is nevezik őket. A jehovisták az adventistákból váltak ki. Russel 1878-ban alapította és katonai szervezet mintájára megszervezte a szektát, mely 1913-ban a Nemzetközi Bibliatanulók Egyesülete nevet is fölvette. A jehovista szekta eltérően más többi szektától, rideg, minden érzelmi élménytől, vallásos intimitástól és kegyes cselekedettől mentes. Tagjaitól hitük megismerésén és megvallásán kívül a jehovista tanok állandó és következetes terjesztését követeli. Épp ezért a jehovistákat hallatlan nagy agresszivitás, vallási türelmetlenség és fanatikus hitterjesztés jellemzi. Tagadják a szentháromságot és a lélek halhatatlanságát, ezért sem a történeti egyházak, sem más szekták nem tartják őket keresztyéneknek. A jehovistáknak igen jól szervezett nemzetközi hálózatuk van. Központi lapjukat a világ sok nyelvén kiadják (magyarul Őrtorony). Szektaközpontjuk, amely a térítések költségeit fedezi, New-York külvárosában Broocklynben székel. Társadalomellenességük miatt működésüket Mo.-on a törvény nem engedélyezi. – Más mo.-i szekták pl. az Őskeresztyén Felekezeti Csoport vagy Schmitt Henrik Jenő gnosztikus filozófiájának követői, híveik kis száma és elterjedésük szűk köre miatt, kisebb jelentőségűek. A törvényesen elismert és egyházzá szerveződött szektákat Mo.-on a Szabad Egyházak Tanácsa egyesíti. – Irod. Szeberényi Lajos Zsigmond: Nazarenismus (Nagybecskerek, 1888); A szekták és az ellenük való védekezés módja (szerk. Mátyás Ernő, Sárospatak, 1933); Kovács Imre: A néma forradalom (Bp., 1936); Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták (Bp., 1942); Kardos László: Egyház és vallásos élet egy mai faluban (Bp., 1969).
Kósa László
