Szerencse és Áldás
Szerencse és Áldás: didaktikus → novellamese, → sorsmese, → példázat. Cselekménye: Szerencse és Áldás – megszemélyesített alakok – azon vitakoznak, hogy melyikük hatalmasabb. Egy szegény seprűkötőt (kötélverőt) szemelnek ki próbatételre. Áldás ad neki 100 Ft-ot. A szegény ember beteszi a korpa közé. Felesége, aki a pénzről nem tud, elcseréli a korpát kukoricalisztre. Áldás újra ad a szegény embernek 100 Ft-ot. Most a sapkájába dugja, amelyet elragad egy sasmadár. Harmadszor Szerencse ad neki 1 krajcárt (vagy megveszi napi áron a portékáját). A pénzen diót (cukorkát) vesz a gyerekeinek. Útközben idegen gyerekeknek adja egy fényes kőért, amelyről kiderül, hogy gyémánt (vagy egy darab ólomért, amelyet a szomszéd halász kér el tőle egy halért, s a hal hasában van a gyémánt: AaTh 736). Gazdag kereskedő megveszi a drágakövet, s a szegény ember meggazdagszik. Visszakerül hozzá Áldás 2×100 Ft-ja is. (AaTh 935*, 946C*; H 946, BN 935.) – A mesének 9 magyar változatát tartjuk számon. Megtalálható Kriza János Vadrózsái között és a „Székelyföldi gyűjtés”-ben (MNGy. III.). Utóbbit Benedek Elek is feldolgozta egy másik maga gyűjtötte szöveggel együtt. Mindkettőnek megtalálhatók származékai Kálmány Lajos Hagyományok c. és Konsza Samu háromszéki, ill. Kovács Ágnes kalotaszegi gyűjteményében. Kálmány Lajos egyházaskéri, Nagy Olga mezőségi és Bodnár Bálint nyírségi változata arról tanúskodik, hogy a mese nem csupán a „Magyar mese- és mondavilág” útján vált általánosan ismertté. Az Ezeregyéjszaka azon meséi közé tartozik, mely viszonylag korán (18. sz.?) került a magyar szájhagyományba, s itt akkimatizálódott (→ kakas tanácsa, a, → Szezám, nyílj ki!, → Aladdin). A Szerencse és Áldás meséje a „Hasszán, a kötélverő” megmagyarosított változata. A típusnak finn, litván (946*), dán, spanyol, (945A*), görög és spanyol-amerikai (**939) változatairól tudunk. – Irod. Boggs, R. S.: Index of Spanish Folktales (Helsinki, 1930; FFC, 90); Balys, J.: Motif-Index of Lithuanian Narrative Folklore (Kaunas, 1936); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (II., UMNGy. VI., Bp., 1943); Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (szerk. Faragó József, Marosvásárhely, 1957); Hansen, T. L.: The Types of the Folktale in Cuba, Puerto Rico, the Dominican Republic, and Spanish South america (Berkeley and Los Angeles, 1957); Nagy Olga: A három táltos varjú (Mezőségi népmesék, Bukarest, 1958).
Kovács Ágnes
