szóláshasonlat
szóláshasonlat: egy közösség tudatában élő, állandósult kifejezési forma, amely szemléletesen, képszerűen fejti ki a hasonlított értelmezését. A szóláshasonlatban általában utalás van egy egyszeri megtörtént eseményre, amelyet azonban gyakran elmos az emlékezet, s már csak alkalmazási körét ismerik. Az egyszeri eseményre való utalást sokszor magyarázatként fejezi ki a szóláshasonlat. E csoportban figyelhető meg legjobban a → proverbium-képződés folyamata. Egy különös, a mindennapitól eltérő esemény, magatartási forma alapja lehet a szóláshasonlat kialakulásának. Pl. Helyén van, mint Makó víz után; Hever, mint molnárlegény a zsákon; Eltalálta, mint cigány a búzavetést; Búslakodik, mint a kereketört paraszt; Hetvenkedik, mint polturás malac a garasos kötélen; Úgy áll a szája, mintha vadalmába harapott volna; Csak otthon jó, mint a komáromi leány; Megszokta, mint lusta béres a henyélést. – Találó, frappáns megfogalmazásaival a szóláshasonlat élénkíti, szebbé, kifejezőbbé teszi a beszédet, túlzott és felesleges használata azonban a stiláris eredetiség hiányára vall. E csoportban viszonylag kevés a nemzetközileg is ismert, annál nagyobb mértékű viszont a helyi, csak egy faluban, egy közösségben ismert szóláshasonlatok száma. A szóláshasonlat, szólás, szólásszerű összehasonlítás igen közeli kapcsolatban állnak egymással, a különbségek olykor a legkisebbre szűkülnek. – Irod. Vinogradov, V. V.: A frazeológiai egységek fő típusai az orosz nyelvben (Szovjet nyelvtudományi értekezések. Bp., 1953); O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).
Szemerkényi Ágnes
