szurkoskanál, kalán
szurkoskanál, kalán: a gyimesi csángóknál használt primitív világítóeszköz, fakanál, bádogból készült tányéralakú edény, újabban fanyeles konzervdoboz, amelybe fenyőszurkot (gyanta) tesznek és lucfenyőből hasogatott szilánkokat, nyírfakérget kevernek közé. A gyantát, a szilánkokat, a kéregdarabokat meggyújtva világítanak vele. Bádogból készült tányér alakú formáját szükség esetén behasított végű fával viszik tovább. A szurkoskanál világa mellett nézik meg az ellő juhokat, ezzel járják körül a kosarat, ha éjszakánként valami baj fenyegeti a nyájat. Ilyen világítóeszközt készítenek a román pásztorok is a Gyergyói és a Kelemen havasokban. – Irod. Viski Károly: Székely világító eszközök (Népr. Ért., 1930); Márkus Mihály: A magyar népi világítás (Népr. Ért., 1940); Szebeni Géza: A csíki juhászat (Ethn., 1962).
Gunda Béla
