Tagányi Károly (Nyitra, 1858–Bp., 1924)
Tagányi Károly (Nyitra, 1858–Bp., 1924): történész, levéltáros, etnográfus, az MTA tagja. (l. 1897, r. 1918). A Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt 1920–24 között. Bp.-en a tudományegy.-en végezte tanulmányait. 1879-ben a Magyar Országos Levéltár munkatársa lett és ott dolgozott nyugdíjazásáig, 1919-ig. Fontos szerepe volt a magyar gazdaság- és társadalomtörténet megalapozásában s az erre vonatkozó korszerű kutatások szorgalmazásában. A kortárs néprajzkutatással állandó intenzív kapcsolata volt, elsősorban a jogszokások, a társadalmi élet néprajzi kutatását végezte, ill. ilyen témák feldolgozását sürgette. Alapvető és tudománytörténeti jelentőségű a földközösség kérdésével foglalkozó munkája, nélkülözhetetlen a néprajzi kutatás számára erdészeti oklevélgyűjteménye, fontosak a megyeszervezet kialakulásáról, a gyepűrendszerről szóló tanulmányai. – F. m. A földközösség története Magyarországon (Bp., 1894); Magyar Erdészeti Oklevéltár (I–III., Bp., 1896); A Magyar Királyi Országos Levéltár ismertetése (I–III., Bp., 1897–98); Szolnok-Doboka vármegye monographiája (többekkel, I–VII., Dés, 1901–05); A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919). – Irod. Csánki Dezső: T. K. (Levéltári Közl., 1924); Pais Dezső: T. K. (Napkelet, 1924).
Filep Antal
