táncnóta
táncnóta: a táncritmusú, táncokat kísérő dalok dallama. A 16–18. sz.-i énekeskönyvek és melodiáriumok lapjain gyakran csak a nótajelzés (ad notam) utalt az előadandó ének közismert dallamára. A 16–17. sz.-ban gyakoriak voltak a szomszédos népek táncdallamaira írt lírai versszövegek (→ kéziratos énekköltészet), s ezáltal a magyar költészet forma- és ritmuskincse jelentős mértékben gazdagodott. Mivel a társastáncok erősen követik a kordivatot, a táncnóták is folytonos változásban vannak. A magyar néptáncokat kísérő dallamok kisebb része régi stílusú népzenénkkel, ill. a középkori és reneszánsz tánczenével, nagyobb része új stílusú (verbunkos, csárdás ritmusú) népzenénkkel, a 19. sz.-i népies műdallal, ill. hangszeres zenével áll rokonságban. A táncnóták másik lehetséges csoportosítása a táncfajták szerinti: hajdú-, verbunk-, kanász-, páros- és szertartásos táncok stb. – Irod. Major Ervin: Népdal és verbunkos (Zenetudományi Tanulm., I., Bp., 1953); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III/B., Bp., 1956); Bartók Béla: A magyar népdal (Összegyűjtött írásai, I., Bp. 1966).
Küllős Imola
