telkesítés
telkesítés: műveléstechnikai eljárás addig sohasem szántott vagy hosszabb-rövidebb ideje műveletlenül hagyott földek növénytermesztéshez történő előkészítésére. A középkorban, sőt még az újkorban is Mo. és Európa más országai szántóművelésében a talajváltó, parlagoló rendszer jellemzőjeként a legeltetés vagy fektetés (pl. → kosarazás) szolgált a telkesítéshez. A legeltetéssel történő telkesítésnek újkori példája az alföldi gazdálkodásban jól megfigyelhető. Itt még a legutóbbi időkig is telkesítésnek hívják a legelő egyes darabjait vagy a tanyák művelés alatt álló földjeit. – A telkesítés mai jelentése: állandó talajjavítás (lat. melioráció), pl. mocsárlecsapolás, futóhomok-megkötés, fásítás, talajkeverés stb. – Irod. Györffy István: Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése (Népr. Ért., 1926); Gunda Béla: Telekformák, települések és a gazdálkodás kapcsolata a Lápos felső völgyében (Földr. Közl., 1941); Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. században (Ethn. 1954); Földes László: A telek „földterület” jelentéstörténete (Magy. Nyelv, 1971).
Török Katalin
