temető

Teljes szövegű keresés

temető: olyan földterület, amelybe valamely település, településcsoport vagy emberi közösség halottait temetik ( halottkultusz). A mo.-i temetők településen belüli elhelyezkedésének rendje a magyar történelem időszakában többször változott. A honfoglalás és az államalapítás korabeli magyarság valószínűleg az állandó vagy ideiglenes települések lakóterületén kívül temetkezett, kis méretű temetőkbe. A kereszténység felvétele után királyi törvény írta elő a temetkezés új rendjét. A középkorban évszázadokon át a települések templomai mellé temették a halottakat. Itt, a templom kerítésén belül meglehetősen kevés volt a hely, így sűrűn előfordultak egymásba temetkezések. Az Árpád-korban még sok falunak nem volt temploma. Az ilyen falvak halottait valószínűleg a templomos falvak temetőjében kellett eltemetni. A templom melletti temetőt cinteremnek hívták. Előkelőbbek és gazdagabbak a templomban is temetkezhettek. A 16–17. sz.-ban megkezdődött a temetők kitelepítése a templom mellől. A változás sürgetői legtöbbször a helyszűkére, a templom állagának romlására és néha egészségi okokra hivatkoztak. A kiköltözés országos vonatkozásban elhúzódó folyamat volt, hiszen még a 19–20. sz.-ban napjainkig is előfordul sok helyen, hogy a templomok mellé temetkeznek. Az elhúzódó kitelepítési folyamatot a kötelező erejű, 1876. XIV. tc. zárta le. A 20. sz.-ban gyakran előfordult, hogy a 18–19. sz.-ban nyitott belterületszéli temetőt körbevette a fejlődő zárt település, és új temetőt kellett kijelölni a lakóterületen kívül. Ez a kijjebb tolódási folyamat napjainkban is tart. – A temető általában a település egyik kiemelkedő helyét foglalja el. Dombos, hegyes vidékeken legtöbbször a falu melletti hegyoldalon található, de az Alföldön is igyekeznek árvízbiztos helyet találni a sírok számára. Gyakran homokbuckán vagy emelkedettebb térszintű homokos területen jelölik ki a temetőhelyet. Sok esetben előfordult, hogy a falut és temetőjét víz választotta el egymástól. Ilyen helyeken temetéskor csónakkal vitték a halottat. – A temetőbeli virágkultusz a 18. sz. vége előtt jelentéktelen volt. Már a középkorban is gyümölcsfák álltak a sírok között és ez a hagyomány később is folytatódott. A gyümölcsfák termése legtöbbször az egyházfi vagy az iskolamester jövedelmét növelte. A temetőket árokkal, sövénnyel, esetleg kerítéssel vették körül. Kerítést leginkább a r. k.-ok készítettek. Az árok egyrészt a csatangoló állatoktól védte a sírokat, másrészt ide temették a kereszteletleneket, kivégzetteket és öngyilkosokat. A régi temetőkben nem sorakoztak szabályos „utcákba” a sírok, mint az újabbakban. Sok falu népe nagycsaládok és nemzetségek szerint temetkezett, tehát a temetőben is ugyanúgy egymás mellett feküdtek a rokonok, mint ahogy egymás mellett ültek a templomban vagy ahogy egymás szomszédai voltak az élő faluban. Olyan városokban és falvakban, ahol több felekezet élt egymás mellett, több temetőt használtak, és az egyes vallások követői külön temetkeztek. A temetők egyházi tulajdonban voltak, sőt a felekezeti megosztottságnak megfelelően az ország településeinek nagy részében ma is. Ha egy temető volt, akkor azt osztották több részre vallások szerint. A megholtak ilyenfajta elkülönítése sokszor az egyes vallások követőinek társadalmi helyzetében mutatkozó különbözőséget tükrözi. Sok újkori temetőben épült temető kápolna. Legtöbbször itt kapott helyet a kálvária is. A temetők gondozása, az utak rendbentartása nagyobb településeken a temetőcsősz feladata volt, akit a település közössége vagy az egyház alkalmazott. – Erdélyben, főleg a Székelyföldön több helyen a közelmúltig előfordult a hosszú telkek, kertek végébe történő családi temetkezés. ( még: fejfa) – Irod. Balassa Iván: A magyar temetők néprajzi kutatása (Ethn., 1973); Kunt Ernő: Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban (Debrecen, 1978).

1. Református temető (Ketesd, v. Kolozs m., 1979)

2. Református temető (Szirénfalva v. Ung m., 1976)

3. Római katolikus temető kápolnával (Kehida, Zala m.)

Római katolikus temető, temetőkápolnával (Gyenesdiás, Veszprém m.)

Református temető (Felsővály, v. Gömör m., 1976)

Református temető (Szatmárcseke, Szabolcs-Szatmár m.)

Római katolikus temető (Karancsság, Nógrád m.)

Temető
Halottak napja a tokaji temetőben (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1979)

Római katolikus temető részlete temetőkápolnával (Kissikátor, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
Bárth János

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages