tizenkilences katonadal, -nóta, vöröskatonadal, -nóta
tizenkilences katonadal, -nóta, vöröskatonadal, -nóta: az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonadala. E rövid időszakból viszonylag kevés, eléggé vegyes összetételű tizenkilences katonadalt ismerünk. 1919-ben a katonák a korabeli divatos nép- és műdalok egy részét minden változtatás nélkül énekelték (– Jászkunsági gyerek vagyok; – Őszi rózsák hervadoztak, amerre én jártam...), más részénél szokásos szócserével oldották meg az átalakítást (– Ha a Tisza meg a Duna vörös rózsát teremne, Minden kislány vagy menyecske vörös rohamistát szeretne; – Vékony héja van a piros almának. Szép szeretője van a vörös huszárnak...). Az átalakítás lehet valamivel nagyobb mérvű és eszmeibb vonatkozású (– Recece, nincs már többet kapitány! Recece, nem jár senki paripán...), de ez főként az átalakításra kiválogatott dalokban mutatkozik meg: lehetnek köztük → negyvennyolcas dalok és → Kossuth-dalok (– De szeretnék Kun Bélával beszélni! – Köztársaság, én is a tied vagyok!...), → agrármozgalmi dal (Szántó Kovács ha megüli a deres lovát...) és → munkásmozgalmi dal (– A proletár áldozata vér; – Fel, vörösök, proletárok! – Piros a lobogónk, sok a katonája; – Zászlónk kibontva, büszkén leng... stb.). – A vetélkedő, kérkedő típusú tizenkilences katonadalok főként toborzáskor hangzottak el (– Nincsen párja, hogy is volna a hatvani tízes vörös huszárnak; – Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom. Vörös baka a legelső a világon...). A fontosabb harcok is bekerültek a dalokba (– Kun Béla elvtárs kiadta a parancsot; – Gyülekeznek a vörösök a szolnoki hídnál; – Szajol mellett lengedez a nyári szél...). A veszélyre egy átalakított hazafias dal figyelmeztet (– Most akarják a fehérek kiirtani. De a Lenin, de a Lenin nem engedi...). E bukás után is visszasóvárgó dalok maradtak fenn (– Ha még egyszer igazán, csakugyan vörös baka lehetnék!...).
Katona Imre
