újabb felföldi hímzések
újabb felföldi hímzések: Nógrád és Heves megyék szerény, nemegyszer erőtlen, néha szinte visszatartott szálszámolásos és szabadrajzú munkái a palóc hímzések. Kötényekre, kendőkre, ingekre, ritkábban lepedővégekre varrták őket. Kiemelkednek közülük a Szécsény környéki szabadrajzú és az érsekvadkerti szálszámolás után készült hímzések. Mindezek viszonylag fiatal koruk, új divatú díszítő elemeik alapján a paraszt stílusú (→ új stílusok a népművészetben) munkákhoz tartoznának, de nem mindig jutottak el annak erőteljességéig, zsúfoltságáig. A szabadrajzú csoport varrásai jobbára egyetlen – többé vagy kevésbé meghajlított – leveles ág végén ülő virágmotívumot variálnak, különböző módon sorba rendezve. Ezeket fehér vászonra főként piros, kevesebb kék pamutfonallal → laposöltéssel, ritkábban → huroköltéssel, → száröltéssel és → láncöltéssorral varrták. Ismert színes változatát fekete klotton színes selyemszállal készítették, de ez is erőtlen maradt. Az érsekvadkerti szálánvarrott lepedővégek piros pamut hímzései a többi magyar hímzéstől eltérően egységes szerkesztés nélkül, csupán egymás mellé ritkásabban vagy sűrűbben letett virágtövekből, madarakból állnak s nemegyszer úgy hatnak, mint a mintakendők. Jelentősebbek szűcs- és szűrhímzéseik. – Irod: Dajaszászyné Dietz Vilma–Manga János: Nógrád megyei szabadrajzú hímzések (Bp., 1954); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).
Kötény, „szakácska” hímzett szélcsíkjának részlete (Rimóc, Nógrád m., 19. sz. vége)
Kötény, „szakácska” szélét díszítő hímzett csík részlete (Szécsény vidéke, századforduló). Mindkettő: Bp. Néprajzi Múzeum
Kötény hímzése (Rimóc, Nógrád m., 20. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum
Abrosz széldíszítményének részlete, szorosan egymás mellé állított virágcsokrokkal (Érsekvadkert, Nógrád m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit
