uradalmi cseléd
uradalmi cseléd: a földesúri birtokon élő házatlan zsellér utóda. A nagybirtokok, uradalmak mezőgazdasági üzemegységei voltak az ún. tanyák, puszták, ahol szervezett keretben az uradalmi cselédek végezték az irányított fizikai munkát. Az uradalmak szervezetének élén álltak az intézők, akik az alájuk rendelt apparátuson keresztül irányították a → cselédek munkáját. A munkamegosztás szerint rangsorolt cselédek ranglétrájának legfelső fokán álltak a pusztagazdák, kulcsárok. A kulcsárok, magtárosok felelősségteljes és bizalmi helyzetük folytán ugyancsak megbecsülésben részesültek. A tulajdonképpeni uradalmi cselédek a → béresek voltak. Megkülönböztették közöttük a → béresgazdát, aki a béreseket közvetlenül irányította. Szekeresbéres vagy ökrösbéres állati erővel, elsősorban ökrökkel dolgozott, ezek magasabban álltak a cselédrangsorban, mint a gyalogbéresek, akik csak a puszta emberi erőt igénylő munkákat (pl. a kapálást, aratást, betakarítást) végezték. A szekeresbéresek és a gyalogbéresek között a munka tempóját, módját egyaránt az elsőbéres adta meg, ez rendszerint javakorabeli, tapasztalt, ügyes ember volt. A cselédek gyermekei mint kisbéresek kezdtek el az uradalom számára dolgozni. – A béresek másik csoportjában voltak az állatgondozók: a csírások vagy → tehenészek az istállóban tartott tehenek etetését, gondozását, fejését látták el, a lovakat a kocsisok gondozták, dolgoztatták, a kocsisgazda felügyelete alatt. A szabadabb munkát és nagyobb bért kapó uradalmi pásztorok a csikósok, gulyások, juhászok, bár szintén uradalmi cselédek voltak, lenézték a béreseket; az uradalmi pásztorok között szintén megvolt, a mesterségbeli különbség adta rangsorolás. A kiöregedett béresekből lettek a csőszök, szérűpásztorok. Az uradalmi cselédeknél a nők csak férjhezmenetelükig álltak éves munkaviszonyban az uradalommal, férjhezmenetelük után csak idény munkákban vettek részt. – Majdnem minden uradalmi pusztán voltak iparosok, akiknek feladata elsősorban a gazdasági szerszámok és szállítóeszközök készítése és karbantartása volt: leggyakrabban bognár, kovács, ács, gépész. Éves bérezésük → kommenció formájában történt (termények, illetményföld, jószágtartás, ruházat). Bérben kikötött öltözetük elütött a parasztok fekete posztóruhájától; a csizma is a gazdákétól, mert szára rövidebb volt, hogy könnyebben mozogjanak benne. Előfordult azonban, hogy az emberséges gazda cselédjének kijáró „cselédruha” helyett fekete posztót vett. Amikor azonban a cseléd ebben kiállt a piacra, hogy magát szegődésre felkínálja, nem szólították meg, mert nem nézték cselédnek. – Bár az uradalmi cselédek népi kultúrája az általános magyar paraszti kultúrában gyökeredzett, elzárt, lokális helyzetük, társadalmi izoláltságuk folytán még kistáji környezetükön belül is megkülönböztethető magatartásbeli és kulturális jegyeikről beszélhetünk. Településük, lakóterületük, állandó irányítás és felügyelet melletti életük leszűkítette, egyoldalúvá tette ismereteiket, leegyszerűsítette tárgyi világukat. A folklórkutatók számára viszont igen gazdag és hagyományőrző néprajzi anyagot nyújtott a puszták világa. – Az uradalmi cselédek általában kiscsaládokban vagy háromgenerációs családokban éltek. Egymás között házasodtak, rendszerint a helyi pusztáról választottak maguknak élettársat. – Irod. Illyés Gyula: Puszták népe (Bp., 1936); Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Kardos László: Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról (Szentgyörgy puszta) (Ethn., 1955).
Morvay Judit
