vackor
vackor: a vadkörte (lat. Pirus piraster) gyümölcse, amelyet a vadalma (lat. Malus silvestris) gyümölcsével együtt ősszel összegyűjtenek s nyersen, aszalva, főzve fogyasztják. Göcsejben böjti eledel. Gyakran szénába, szalmába, búza közé elrakva utóérlelik. Mindkét gyümölcsből az Őrségben, Göcsejben, az Ormánságban, a palócoknál, a székelyeknél ecetet is készítenek olyan módon, hogy fakalapáccsal vályúban összetörik, esetleg sajtolják, hordóba téve vízzel felöntik. Néhány nap múlva kellemes savanykás ízű, borszerű italt (csiger, csügör a Székelyföldön) nyernek, amely hosszabb-rövidebb állás után megecetesedik. Beregben túrósavót is öntenek az összezúzott vackorra, hogy jobban savanyodjék. A múlt században zamatos vackor és vadalma ecetet készítettek a máramarosi Visken, Técsőn, ahonnan távolabbi vidékre eladni is hordták. A 17–18. sz.-ban a vackor, a vadalma s az ezekből készült ecet a jobbágyszolgáltatások közé tartozott. Az Ormánságban kör alakú vályúban forgó, lóvontatta kővel (sotu) törik össze a nagyobb mennyiségű vadalmát és vadkörtét. Az ilyen sotu a székelyeknél bükkmakk törésére szolgál s a magyar népi műveltség mediterrán jellegű munkaeszközei közé tartozik. A Lápos völgyében a kétkarú emelők elvén működő préssel szorítják ki az összetört vadalma, vackor levét. A vackor vérhas ellen népi gyógyszer is. Vackor és vadalma ecetet a románoknál, kárpátukránoknál és a balkáni szlávoknál is készítenek. – Irod. Viski Károly: Almaecet (Népr. Ért., 1932); Vajkai Aurél: A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon (Népr. Ért., 1941); Bödei József: Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához (Népr. Ért., 1943); Terpó András: Magyarország vadkörtéi (A Kertészeti és Szőlészeti Főisk. Évk.-ve, 1958, Bp., 1960); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).
Almatörő sotu (Bogdása, Baranya m.)
Vadalmát és vadkörtét feldolgozó prés (Domokos, v. Szolnok-Doboka m.)
Gunda Béla
