véka
véka: régi űrmérték, ill. tárolóedény. Mint űrmértéket főleg búza, rozs, árpa mérésére, mint edényt szemtermények tartására használták. Nagysága vidékenként különbözött, általában 25–35 liter között váltakozott. A vékát a → mérő felének, harmadának vagy negyedének számították (→ fertály); általában 40 → iccének, azaz 32 liternek vették. Mint edény fadézsaszerű, alacsony, vasabroncsú fakád volt, az egyik donga hosszabban hagyásával, amit fogónak (fülnek) használtak. A véka tetején átmérőként szintező vasat alkalmaztak. A vékában mért terménynek el kellett érnie a szintezőt. A szintező fölötti, a szintezőt borító anyagot lecsapták. Erre a célra szolgált a csapófa, ha nem csapták le, akkor a véka tetézve volt. – A véka közvetve földnagyság mérésére is szolgált. 1 vékás föld az a földterület, amelybe 1 vékamag vethető. Az 1100–1200 négyszögöles magyar hold négy vékás földterületnek számított, mert 4 véka vetőmagot bírt meg. (→ még: kétfülű kosár, → köböl)
Véka, nyársfatörzsből kimélyítve, vésett díszítéssel (Dunapataj, Bács-Kiskun m., 1856) Bp. Néprajzi Múzeum
Vékák: 1. véka, 2. kovácsvéka, 3. pásztorvéka (Átány, Heves m.)
Dankó Imre
