vízi közlekedés, vízi szállítás
vízi közlekedés, vízi szállítás: a közlekedésnek és áruszállításnak az a módja, amelyben a víz (folyó vagy állóvíz) éppen olyan fontos szerepet kap, mint a közlekedő vagy szállító eszköz. A folyók esetében a víz több mint út: erő is, amely mozgatja a közlekedési, ill. szállító eszközt, a vízi járművet. A legegyszerűbb vízi közlekedési mód az → úszás. A vízi átkelő eszközök legkezdetlegesebb módja az egyes szálfa, majd nádkévékből, farönkökből vagy deszkákból egyberótt → csámesz; fejlettebbek a különféle → kompok, hidasok (két part között járó hidak: Székelyföld), majd a hajók (bödönhajók), → csónakok és ladikok következnek. Ez utóbbi három a vízen való járás-kelés és munkavégzés (halászat, nád- és gyékényvágás stb.) legfontosabb kis eszközei, amelyeken már terhet is szállíthattak, vagyis ezek már nemcsak egyik partról a másikra való átjutást szolgálták, hanem valódi közlekedő, szállító eszközök. A vízi teherszállítás egyik jelentős módja volt a tutajozás, amikor is a → tutaj maga is áru volt, de ugyanakkor hasznos terhet (tűzifát, deszkát, sót stb.) is szállítottak rajta. A személy- és áruszállítás igazi eszközei voltak: a → dereglyék, → bárkák és a → fahajók különféle változatai: a → tetejes hajók, a → tetejetlen hajók vagy pusztahajók. A fahajókat rendeltetésük, ill. a szállított áru szerint nevezték: búzáshajónak, dohányos-, só-, boros-, zöldséges- vagy kofa-, káposztás-, téglás-, kő- és sárhajónak (sóder vagy homok szállító) stb.; méretük, befogadó képességük szerint voltak: 6, 8 vagonos hajók, 600 q-s hajók, más elnevezés szerint: 22, 27, 32 → bókonyos, ill. hablábas hajók stb. – A vízi közlekedésben fontos szerep jutott a hajóvontató utaknak (más néven: lójáró, lóvágás, cukkjáró, ficsórjárás, pating, taposó út stb.). (→ még: vontatók útja) – Irod. Gunda Béla: Magyarország belvízi hajózása (Bp., 1899); Takáts Sándor: Kereskedelmi utak Magyarország és az örökös tartományok között a XIII. században (Magy. Gazdaságtört. Szle, 1900–1904); Kováts Ferenc: Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában (Magy. Gazdaságtörténelmi Szle, 1901); Mendöl Tibor: A dunai víziút jelentősége (Természettudomány, 1946); Dezsényi M.–Hernády Ferenc: A magyar hajózás története (Bp., 1967).
K. Kovács László
