vőfélyvers, vőfélymondóka, vőfélyrigmus

Teljes szövegű keresés

vőfélyvers, vőfélymondóka, vőfélyrigmus: a népi vers alkalmi válfaja, a lakodalom szertartásmestere által elszavalt, az ünnepségsorozat fontosabb mozzanataihoz kapcsolódó kötött formájú alkalmi szöveg. A vőfély a középkori mulattatók, a 16–18. sz.-i énekes szolgák, szolgadiákok újkori népi megfelelője, aki azonban rendszerint nem alkotója, hanem csak előadója a vőfélyverseknek; a helyzethez illő módosításokat azonban ő végzi el. A vőfélyversek szerzői korábban az iskolamesterek, diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok voltak. Szövegeik egy része ponyván is megjelent; a nyomtatott vagy kéziratos másolatban terjedő vőfélykönyvek a lakodalom menetének megfelelő sorrendben közlik a vőfélyverseket s a vőfélyek egyéb kötelességeit. Írásbeliség híján mindezek szóhagyományban éltek és maradtak fenn; az ilyenek formailag a legcsiszoltabbak, tartalmilag a legnépiesebbek; különösen régi hagyományú vidékeken (pl. a székelyek között) találkozunk velük. A vőfélyversek évszázados hagyományokat tartottak fenn: valószínűsíthető a nemesi lakodalmak költészetének, továbbá a kéziratos énekköltészetnek a hatása, sok iskolás-diákos (pl. ókori mitológiai utalás) vonás is kimutatható. Nyomot hagyott a hitújítás oktató költészete is (a házastársak tanítása; a vőfélyek vitája a házasságról stb.), időközben sok népi elem (tréfás toborzó, pártabúcsúztató stb.) került be; a rétegek elkülönítése további kutatásra vár. Bár a vőfélyversek országos elterjedésűek, az egyes szokások, a lakodalmi étkek stb. szerint bizonyos táji különbségek is kimutathatók; nem ismerjük azonban eléggé pl. a dunántúli és felföldi vőfélyverseket. – A vőfélyverseket többnyire szavalják, ritka az énekelt változat (ÉNy-Mo.-on gyűjtöttek ilyet). A hosszú, terjengős és tudálékos szövegek verselése legtöbb esetben gyenge, a rímek erőltetettek, a versszak rendszerint hiányzik; formailag a verses szerelmi levelekhez hasonlítanak. – A vőfélyversek alkalmak szerint csoportosíthatók; a legfontosabbak a következők: vendéghívás (– Szívhajlandósággal jöttünk be a házba; Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba...); a menyasszony búcsúztatása (– Most a hegedűnek némuljon zengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése!...); beköszöntés (– Ím, itt a menyasszony velünk megérkezett. Tessék, násznagy uram, fogjon vele kezet!...) oktatás (– Arany-ezüstért, cifra ruháért, Leányt el ne végy koszorújáért!...) a fogások tréfás bejelentése (– Gyönge borjúhús ez, mit hozok tormával, Csak harminc tavasszal járt ez az anyjával...); a menyasszonytánc indítása (– Im, itt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyecske-fejjel először mulasson!...); berekesztés (– Most hogy reggel vagyon, már hazaindulunk. Boldog házasoktól szépen elbúcsúzunk...). ( még: iparosdal, kánai menyegző, katekizmusi ének, lakodalmi ének, táncszó) – Irod. Ortutay Gyula – Katona Imre: Magyar népdalok (I., Bp., 1970).
Katona Imre

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages