Völgység
Völgység: Tolna m. területén a baranyai → Hegyhát folytatásában a Kapos és a Sió-Sárvíz völgye közé zárt löszös dombvidék, amelyet a csapadékvíz eróziója mély völgyekkel tagolt. DK-i dombsora Bonyhád–Sióagárd vonalától K-re (a Szekszárdi-hegyek), néprajzi szempontból a → Sárköz községeihez kapcsolódik. A Völgység birtokosai közé tartozott a Perczel család, akiknél Vörösmarty nevelősködött és a vidék táji elemeit, hangulatát több művében felidézte. – Honfoglaláskor megszállt, a fejedelmi törzs egyik szállásterülete. A késő középkorig az ország fejlett, paraszti polgárosulás útjára tért vidéke. A reformáció során ref.-sá vált népessége, voltak ev. községei is. A hódoltság során nagyon erősen elpusztult, maradék telepeit az ellenreformáció akciói tovább csökkentették. Tipikus példája ennek Zomba esete, ahonnan a Ny-Mo.-ról vallása miatt elűzött másodlagosan ott települt ev. magyarság kénytelen volt ismét felkerekedni és Békés megyébe költözni, újjáalapítva Orosházát. A Völgység területén délszláv menekülők is megültek. A 18. sz. során nagy létszámú német csoportok népesítették be, akiknek egy része viszont prot. vallású volt. A Völgységet a mo.-i német településtudományi irodalom → Schwäbische Türkei részének tekintette. A potsdami egyezmény alapján kitelepítésre került németek helyére → bukovinai székelyek és kis számban moldvai magyarok költöztek.
Völgységi viselet (Miszla, Tolna m., 1909)
Lakóház (Döbrököz, Tolna m., 1903)
Filep Antal
